A Szeretetlánggal néhány éve ismerkedtem meg. Már imádkoztam egy ideje ennek a lelkiségnek a tagjaival, de csak egy imaforma volt a többi között, egészen addig, amikor a szeretetláng rózsafüzér által a számomra is az eddigi legmegindítóbb, átütő imameghallgatásban volt részem mindössze alig 15 perc alatt ami életmentése volt a Szűzanyának, fantasztikus volt!
„Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.” (Zsolt 19,9)
Nem tudom, nem azért szalasztjuk-e el a legjobb alkalmakat a bizonyságtevésre mi, keresztények, mert mindig rohanunk valahová. Nemrég történt. Minden gondolatomat lefoglalták előttem álló tennivalóim.
Mialatt a stoplámpánál álltam, felhívott egy ismerősöm, és panaszkodni kezdett, hogy a fia reggel otthon felejtette az uzsonnáját és az iskolai egyenruhához tartozó övet. Ismerősöm hiába próbálta hívni a férjét, aki iskolába vitte a gyereket. Ő maga egy újszülöttel volt otthon, nyűgösen az álmatlan éjszaka után. Ez az egész tehetetlenség nagyon nyomasztóan hatott rá.
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80
Elmélkedés
Keresztelő János születésének mai ünnepén idézzük fel röviden, hogy az ószövetségi idők utolsó prófétájaként és a Megváltó előhírnökeként hogyan tanított, mit hirdetett ő egykor. János így kezdi tanítását a nép előtt: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 3,2). Felhívása összhangban állt azzal, hogy megkeresztelte azokat, akik bűnbánattal érkeztek hozzá. Szavainak hatékonyságát, eredményességét jelzi a nagy számú nép, amely kivonul hozzá a Jordán folyóhoz megkeresztelkedni. Amikor pedig Jézus jön hozzá, János tanúságot tesz arról, hogy ő az Isten küldötte. A Keresztelő mindvégig tisztában van saját szerepével, nem akarja önmagát Jézus, a Megváltó elé helyezni, ezért kijelenti: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” (Jn 3,30).
Az ünnep evangéliuma János születésének különleges körülményeit tárja elénk. Apja, Zakariás, aki hónapokkal korábban nem hitte el az isteni küldöttnek, hogy gyermeke fog születni és hitetlensége miatt akkor megnémult, most, fiának születésekor újra tud beszélni, s örömében Istent magasztalja. A kegyelem, az irgalom és az öröm, mint Isten ajándéka mutatkoznak meg János születésekor. Ezek az isteni ajándékok töltsenek el bennünket ma, amikor Keresztelő János születését ünnepeljük.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, tehozzád kell térnem; ezt világosan érzem. Kopogtatok; nyiss ajtót nekem. Taníts engem, hogyan viselkedjem, hogy hozzád eljussak. Nincs többem, mint a jó akarat. Nem tudok többet, mint annyit, hogy le kell értékelnem mindazt, ami mulandó és elenyésző, s azt kell keresnem, ami szilárd és örök.
Szent Ágoston
A férfiak utálják megkérdezni, melyik irányban induljanak. Ismered a sztereotípiát: a család nyaral és reménytelenül eltéved egy ismeretlen helyen. Apa ül a volán mögött és meg van győződve arról, hogy megtalálja a helyes utat. A felesége segítőkészen javasolja, hogy kérjenek útbaigazítást egy helyi lakótól, de a férje azzal vág vissza, hogy tökéletesen képes tájékozódni és nincs szüksége segítségre. És ez így megy tovább.
Honnan származik ez a sztereotípia? Vagy ez csak tényleg a férfiak vágyáról szól, hogy jó navigátorok? Természetesen nem. Az igazi probléma az, hogy mi férfiak, utáljuk beismerni, hogy tévedtünk.
A férfiak utálják megkérdezni, melyik irányban induljanak. Ismered a sztereotípiát: a család nyaral és reménytelenül eltéved egy ismeretlen helyen. Apa ül a volán mögött és meg van győződve arról, hogy megtalálja a helyes utat. A felesége segítőkészen javasolja, hogy kérjenek útbaigazítást egy helyi lakótól, de a férje azzal vág vissza, hogy tökéletesen képes tájékozódni és nincs szüksége segítségre. És ez így megy tovább.
Honnan származik ez a sztereotípia? Vagy ez csak tényleg a férfiak vágyáról szól, hogy jó navigátorok? Természetesen nem. Az igazi probléma az, hogy mi férfiak, utáljuk beismerni, hogy tévedtünk.
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
Mt 7,6. 12-14
Elmélkedés
Az üdvösségre vezető szűk kapuról és a kárhozatra vivő széles útról beszél Jézus a mai evangéliumban. Jó volna komolyan venni figyelmeztetését, amely szerint csak kevesen találják meg az örök életre vezető szűk kaput.
Amikor reggel felébredünk, tekinthetünk úgy az előttünk álló napra, hogy Isten megint kinyitott számunkra egy szűk kaput, és minden nap kinyit egyet előttünk. E jelképes kapunyitás azt jelenti, hogy az ő akarata szerint éljünk, tartsuk meg parancsait. Vannak, akik rögtön elindulnak egy másik úton, mert a reggeli ima elmondása már évek óta elmarad náluk, napközben meg sem fordul a fejükben, hogy legalább pár pillanatra Istenre gondoljanak rohanásuk és munkájuk során, útjukon észre sem veszik azt, akivel jót tehetnének, este pedig lelkiismeretvizsgálat és hálaadás nélkül zuhannak álomba. Az Úr szavai szerint sokan járnak e széles úton, a hitetlenség útján, az Isten nélküli élet útján, a felebaráti szeretet elmulasztásának útján, miközben azzal nyugtatják magukat, hogy ők jó emberek és mások is, lám milyen sokan ugyanígy élnek.
Meddig mehet ez így? Isten valóban minden új nappal kinyit számunkra egy szűk kaput, de csak addig a napig, amíg az utolsó kapuhoz nem érünk. A széles út végén nem a szűk kapu vár minket. Életünk mindennapi választásaival, az újabb és újabb szűk kapukon átlépve haladunk a keskeny ösvényen, amely az üdvösségre vezet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Úr Jézus Krisztus, te kitártad kezed a kereszten az emberek megmentésére; engedd, hogy cselekedeteink kedvesek legyenek előtted, és hirdethessük a világban megváltásod művét.
A legfájdalmasabb dolgok egyike, amit szülők átélhetnek, ha a gyermekeik nem akarnak azon az úton járni, amelyre tanították őket.
Alapvetően minden gyermeknek el kell jutnia az egészen személyes hitre. Hit nem származhat másodkézből! A kamaszok szeretnének önálló személyiségek lenni, új dolgokat kipróbálni és szabadok lenni. Menjen éppen e téren gyermeke elébe azzal, hogy olyan érdekes kérdéseket tesz fel neki, amelyek rábírják, hogy felülvizsgálja cselekedeteit, elképzeléseit, kívánságait és döntéseit. Segítsen neki mindezt Isten Igéjének világosságában meglátni, és szólítsa fel, hogy az Ön szavait vizsgálja meg a Biblia alapján.
Öt tévedés Ferenc pápával kapcsolatban
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
Mt 7,1-5
Elmélkedés
„Ne ítélkezzetek” (Mt 7,1) – olvassuk Jézus hegyi beszédben mondott felszólítását az evangéliumban. A mindennapi élethelyzetekben sok esetben előfordul, hogy véleményt mondunk valakiről vagy valaki viselkedéséről, cselekedetéről. Nem biztos, hogy bárki is kérdezte véleményünket, de mi fontosnak tartjuk azt közölni. És ekkor elmondjuk a véleményünket, amely sokszor bizony negatív, elítélő, s eszünkbe sem jut, hogy megbántjuk vele felebarátunkat. Önmagában a vélemény-nyilvánítással nem volna gond, de azzal már igen, hogy erkölcsileg minősítjük az illetőt vagy cselekedetét, egyértelműen kimondjuk, hogy az rossz. Pozitív ítéletet is meg szoktunk fogalmazni, de sajnos ritkábban. Minden ítéletalkotás mögött az áll, hogy azt gondoljuk, hogy jól ismerjük a cselekvő személyt és a körülményeket, s mi abban a helyzetben vagyunk, hogy helyesen tudjuk megítélni a történteket. Lássuk be: ítéleteink a legtöbb esetben elhamarkodottak, felületesek, túlzottan negatívak.
Valójában egyedül Isten ismeri legjobban az embert, a szívek mélyén húzódó emberi szándékokat és indítékokat. Egyedül neki van joga megítélni az embereket, mert ő igazságos. Óvakodjunk attól, hogy igazságtalan ítéleteket fogalmazzunk meg embertársainkról, hogy mi magunk is számíthassunk Isten igazságos, ugyanakkor irgalmas ítéletére!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram! E szép földet adtad, hogy rajta éljünk. Segítettél, hogy művedet megértsük, könnyítsük munkánk s küzdjük le az éhséget és betegséget is. Isten! A teremtésben tégy a társaiddá, hogy értsük műved s nemesítsük azt, földünket biztos otthon ná téve a boldog jólétnek s harmóniának.
Szent-Györgyi Albert
Karácsonykor ott a jászol, nagypénteken a kereszt, húsvétkor az üres sír, pünkösdkor pedig semmi! A Szentlélek eljövetele azonban a Bibliában nem széljegyzet csupán. Isten nem kérvényt nyújt be, hanem megbízást ad: ,,Teljetek meg Lélekkel!”
Felmérések árulkodnak róla: a lakosság több mint fele nem tudja, miért ünnepeljük a pünkösdöt. Ez tragikus, pünkösd ugyanis a Szentlélek kitöltésére emlékeztet. A Szentlélek alakjában Istennel találkozhatunk. A Szentlélek nélkül nem létezne keresztény gyülekezet.
