„A semmittevésnél is ártalmasabb, ha keresztények úgy hirdetik a felebaráti szeretetet, hogy közben nem hajlandóak felvállalni a keresztény teológia alapjait. Hazugság azt mondani, hogy a dogma nem számít; nagyon is számít.
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.”
Jn 3,1-8
Elmélkedés
Jézus és Nikodémus beszélgetését olvassuk a mai evangéliumi részletben. Nikodémus nagy tekintélyű személy, a főtanács tagja, vallási kérdésekben jártas ember, akinek adtak a véleményére, mind a főtanácsban, mind a nép körében. A zsidó vallási vezetők között valószínűleg egyedül maradhatott Jézusról alkotott pozitív véleményével, amelyet titkolhatott előlük, hiszen nincs elég bátorsága ahhoz, hogy nappal menjen Jézushoz. Inkább éjszaka érkezik, hogy ne tudjanak róla mások. Látogatása és érdeklődése teljesen jószándékú, ahogyan erről a beszélgetés tanúskodik. Ismerte a farizeusok korábbi próbálkozásait, amivel Jézust akarták kelepcébe csalni, tudott az írástudók által kezdeményezett vitákról, amelyekkel tanításába akartak belekötni, s bőven lehetett információja a Jézus által véghezvitt csodákról is. Tudni szeretné, hogy ki lehet az, aki csodatévő erővel rendelkezik és ki az, akinek tanítására oly sokan lelkesednek, de nem csupán a kíváncsiság vezeti.
Az udvariassági bevezető meghallgatása után Jézus rögtön az újjászületésre tereli a témát. Az Úr szavaiból mindvégig kiérezzük, hogy elismeri Nikodémus vallási tudását, ugyanakkor megérzi, hogy mire van szüksége ennek az embernek, mire vágyakozik, tudniillik a lelki újjászületésre.
Keresem-e Jézust lelki újjászületésem reményében?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, töltsd be lelkünket istenséged örökkévaló élvezetével, melyet drága testednek és vérednek mostani vétele már előre jelez. Amen.
Azonosították az állítólagos látnokot, aki a leleplezés után, 2015. március 20-án megszüntette honlapját. (A magyar oldal sajnos még működik. A szerk.)
A TheWarningSecondComing.com weboldal 2011 márciusában indult. Több mint 1200 „üzenet” jelent meg rajta, állítólag a mennyei Atyától, Jézustól és a Szentlélektől. A 2010 novemberétől datált üzenetek 2015 márciusáig „érkeztek” folyamatosan. Szerzőjüknek több millió híve lett, világszerte számtalan imacsoporttal és több mint 425 ezer Facebook-követővel dicsekedhetett.
A szegénység öröm: meg kell elégednetek azzal, amitek van, és azzal is, amitek nincsen.
Sokan jönnek Kalkuttába a Szeplőtelen Szív leprásokat gondozó kórházába, hogy dolgozzanak, és azt mondják: „Most nemcsak nézek, hanem látok is. Otthon csupán néztem, de nem láttam. Most, hogy hazamegyek, meg fogom látni a szegényeket.”
Forrás: Teréz anya breviáriuma – AndroKat
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31
Elmélkedés
Krisztus húsvéti ajándéka
Az a tény, hogy Szent II. János Pál pápának köszönhetően az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük a húsvét utáni vasárnapon, arra ösztönöz minket, hogy a „hitetlen” Tamás történetében odafigyeljünk a megbocsátás mozzanatára.
Valójában nem elsősorban Jézus Tamással szemben gyakorolt megbocsátó cselekedete miatt került e napra az Isteni Irgalmasság ünnepe, hanem a bűnbocsátó hatalom átadása miatt, amiről az evangélium első része szól. Megjelenése alkalmával a mi Urunk ezt mondta apostolainak: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot” (Jn 20,23). Mondhatjuk, hogy a bűnbocsánat a feltámadt Krisztus egyik húsvéti ajándéka. Miként a mi Urunk feltámadt a halálból, új életre kelt, ugyanúgy a bűnbocsánat a lelki újjászületést eredményezi az ember számára. Szintén közös vonásként kell megemlítenünk a mennyei Atya cselekedetét: az Atya támasztja fel Fiát, Jézust, és a mennyei Atya ajándékozza nekünk az új élet lehetőségét, amikor irgalmasan megbocsát nekünk.
Az anglikán vallásról a katolikus hitre tért hittudós és későbbi bíboros, John Henry Newman – akit XVI. Benedek pápa avatott boldoggá 2010-ben – mondta egyik szentbeszédében a következőket: „Ha létezik magasztos eszme a Katolikus Egyházban, még ha csak mint eszmét tekintjük is, akkor az Eucharisztia szentsége mellett a szentgyónás az. Micsoda mindent átható, szívet békével eltöltő kegy, amikor örömkönnyeket vált ki, lényegileg és érezhetően árad a lélekre az öröm olaja, amikor a bűnbánó végre föltámad, amikor Isten kiengeszteli őt önmagával, bűneit örökre elhengerítve!” E gondolat szépen megvilágítja a fentebb említetteket, a bűnbocsánat és a húsvét kapcsolatát.
Milyen hatása van a bűnbocsánat szentségének az ember számára? A halálos bűnnel az ember elveszíti a kegyelmi állapotot, eltávolodik Istentől és szeretetétől. A bűnbocsánat szentsége visszaadja a kegyelmet, újból Isten szeretetében élhetünk. A bűnbocsánat szentségében való rendszeres részesedés érzékennyé tesz bennünket a bűnökkel szemben. Nem az a cél, hogy az embernek állandó lelkiismeret furdalása legyen és emiatt szüntelenül féljen Istentől és a büntetésétől, hanem az, hogy a lelkiismeretünk lehetőleg még a bűn elkövetése előtt figyelmeztessen minket. Aki rendszeresen elvégzi szentgyónását és arra komoly lelkiismeret-vizsgálattal készül, az éberebben észreveszi a bűnalkalmakat.
A szentgyónásra mindig bizalommal készüljünk. Elsősorban ne a büntetéstől való félelem vezessen minket Istenhez, hanem az iránta való szeretet. Az igazi bűnbánat ugyanis mindig Isten iránti szeretetből fakad. Megérzem, hogy Isten szeret, kész nekem megbocsátani, s erre szeretetből fakadó bűnbánattal válaszolok. Nincs olyan súlyos bűn, amit Isten ne tudna és ne akarna megbocsátani. Ha valaki azonban vakmerő módon bizakodik a megbocsátásban és azt feltételezi, hogy Isten úgyis meg fog neki bocsátani, és emiatt nem tartja szükségesnek a gyónást, az teljesen félreértelmezi a megbocsátást.
A szentgyónásra mindig azzal a tudattal készüljünk, hogy az irgalomban gazdag mennyei Atyával találkozhatunk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlünk, hogy a szeretet gyakorlásában ne álljunk meg jóakaratú felebarátainknál, hanem még az ellenfeleinket, a rosszakaróinkat is szeressük, mindazokat, akik ellenségesen viselkednek velünk vagy bántalmaznak minket. Ez annak a jele, hogy az emberi könyörtelenség helyett az Atyától tanult irgalmasság győzhessen bennünk. Egyedül a szeretetből fakadó megbocsátás következetes gyakorlása képes legyőzni a rosszindulatot. Taníts minket, Urunk, az őszinte, szívből jövő megbocsátásra!
A csodák csodájaEgyházunk az Eucharisztiát csodálatos Oltáriszentségnek nevezi és méltán. Valóban, a csodák csodája az, a csodák összege, Isten mindenhatóságának valóságos remeke.[1]
Vegyük e szempontból sorra azt, amit Egyházunk az Eucharisztiáról tanít, amennyire ezt könyvünk célja s keretei megengedik.
„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.” (Fil 4,5a)
Mindnyájunknak vannak gyenge pontjaink. Olyanok, amik miatt úgy gondoljuk, sosem tudunk olyan egészek lenni, mint mások. Olyan vonások, amik miatt kevesebbnek érezzük magunkat.
Nekem az egyik ilyen örök gyenge pontom, hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimem, főleg konfliktushelyzetben.
Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegynek, amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
Mk 16,9-15
Elmélkedés
Rövid, tényszerű felsorolást olvasunk a mai evangéliumban arról, hogy kiknek jelent meg feltámadását követően Jézus. Elsőként Mária Magdolnát említi, aki húsvét hajnalban találkozott a Feltámadottal és elmondta ezt az apostoloknak, akik kételkedve fogadták mindezt. Ezután a két tanítvány következik, akikkel útközben találkozott Jézus. Ők minden bizonnyal azok, akikhez az Emmausz felé vezető úton csatlakozott, s akik a kenyértörésben ismerték fel őt. A felsorolást a tizenegy apostol zárja, akik együtt voltak, amikor megjelent nekik az Úr.
E tényszerű felsorolás lejegyzésénél Márk evangélistát elsősorban az a szándék vezethette, hogy a feltámadás tényét igazolja. Ennyi ember már nem képzelődhet, ennyien már nem állíthatják egymástól függetlenül ugyanazt, hogy élőként látták a néhány nappal korábban kereszten meghaló Jézust.
Az evangélista másik indítéka az lehetett, hogy bátorítsa az olvasót, minket, akik néha kételkedünk. A felsorolt példák, főként az apostoloké azt igazolja, hogy az egykori tanúk is kételkedtek kezdetben és lassan léptek a hit útjára.
A harmadik lényeges mozzanat a feltámadt Krisztustól kapott új küldetés bemutatása. Elmenni a világba és mindenhol hirdetni Krisztus evangéliumát, örömhírét. Ez volt az egykori tanúk feladata és ez az én küldetésem is.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, egyszülött Fiad magára vette természetünket, ember-testben jelent meg közöttünk: segíts, kérünk, hogy akit magunkhoz hasonlónak ismerünk meg a test külső formája szerint, annak erejéből belsőleg újjászülessünk. Amen.
A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ köszönetet mond azoknak a magánszemélyeknek, akik az elmúlt évben a személyi jövedelemadójuk egy százalékát az egyház részére ajánlották fel. Az idén is kérjük katolikus híveinknek és mindazoknak a támogatását, akik jövedelemadójuk egy százalékával segíteni szeretnék egyházunk hitéleti, karitatív és nevelő tevékenységét. Felajánlásukat a 0011 technikai számra tehetik meg, melyért előre is hálás köszönetet mondunk. (A132743)
