Battaplébánia

Napelemes integető pápa – mert van, aki megveszi. A szerk.

Forrás

A lengyel püspöki kar éves plenáris ülésén hivatalosan elutasította a „Kasper javaslatot”, hogy szentáldozáshoz járulhassanak azok a katolikusok, akik szentségi házasságot kötöttek, de abból kiléptek egy törvénytelen és bűnös második „unióba”.

A hivatalos álláspont szerint a lengyel püspökök teljes mértékben elutasítják a házasságtörés-párti, botrányos és eretnek közbenső jelentést (mid-term relatio), ami 2014 októberében született, és a mi Urunk Jézus Krisztus oldalán maradnak, mely szerint a szent házasság felbonthatatlan.

Az Úr néha megérezteti veled a kereszt súlyát. Ez a teher elviselhetetlennek tűnik, de viszed, mert az Úr szeretetében és irgalmasságában kezét nyújtja és erőt ad neked.

Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés

Az előző napok gondolatait folytatva Jézus világosan kijelenti, hogy cselekedeteit az Atya nevében teszi. Csodáira és csodás gyógyításaira kell itt elsősorban gondolnunk. E cselekedetek korábban sokak érdeklődését felkeltették, és többször megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen erővel, milyen hatalommal képes ilyen dolgokat véghezvinni. Egy alkalommal az a vád fogalmazódott meg ellenfeleiben, hogy a gonosz lelkek fejedelmével szövetkezve képes a csodákra, például az ördögök kiűzésére a megszállottakból. Jézus akkor is kijelentette, hogy az Atya cselekszik általa, s rendkívüli tetteiben az Isten országa jeleit kell észrevenni. A zsidók elismerték ugyan jócselekedeteit, de nem ismerték el azt, hogy Jézus az Atya Fia, s az Atya cselekszik általa.

Korunkban sok ember kerül lelki válságba az önismeret hiánya és életcéljának elvesztése miatt. Ha szívünk mélyéig meg akarjuk ismerni önmagunkat és meg akarjuk találni élethivatásunkat, akkor Krisztushoz kell mérnünk magunkat! E megismerési folyamatban benne van minden emberi erőnk és gyengeségünk, hitünk és kételkedésünk, bizalmunk és aggodalmunk, életszentségre való törekvésünk és bűnösségünk. Krisztusba kell öltöznünk, mert így válunk a megtestesülés és a megváltás részesévé. Ez egy benső, lelki folyamat, ez az Istenben való újjászületés.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés

Az előző napok gondolatait folytatva Jézus világosan kijelenti, hogy cselekedeteit az Atya nevében teszi. Csodáira és csodás gyógyításaira kell itt elsősorban gondolnunk. E cselekedetek korábban sokak érdeklődését felkeltették, és többször megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen erővel, milyen hatalommal képes ilyen dolgokat véghezvinni. Egy alkalommal az a vád fogalmazódott meg ellenfeleiben, hogy a gonosz lelkek fejedelmével szövetkezve képes a csodákra, például az ördögök kiűzésére a megszállottakból. Jézus akkor is kijelentette, hogy az Atya cselekszik általa, s rendkívüli tetteiben az Isten országa jeleit kell észrevenni. A zsidók elismerték ugyan jócselekedeteit, de nem ismerték el azt, hogy Jézus az Atya Fia, s az Atya cselekszik általa.

Korunkban sok ember kerül lelki válságba az önismeret hiánya és életcéljának elvesztése miatt. Ha szívünk mélyéig meg akarjuk ismerni önmagunkat és meg akarjuk találni élethivatásunkat, akkor Krisztushoz kell mérnünk magunkat! E megismerési folyamatban benne van minden emberi erőnk és gyengeségünk, hitünk és kételkedésünk, bizalmunk és aggodalmunk, életszentségre való törekvésünk és bűnösségünk. Krisztusba kell öltöznünk, mert így válunk a megtestesülés és a megváltás részesévé. Ez egy benső, lelki folyamat, ez az Istenben való újjászületés.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

Nagyon becsülöm azokat, akik az elmúlt években sokat tettek azért, hogy a hazai gasztronómia kijusson több évtizedes hullámvölgyéből. Munkájuk eredményeként nemcsak a Michelin-csillagos éttermek száma gyarapszik, hanem az ehető ebédet szolgáltató menzáké is.

„Kám, Kánaán atyja meglátta apja meztelenségét, és elmondta két testvérének. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.” (Ter 9,22-23)

„Ez a nap is jól kezdődik… Az első cirkuszt már megcsinálta” – informált egyik társam. Úgy látszott, nem lesz könnyű a folytatás. Csoportunk egyik tagjának rossz napja volt megint – és ha neki olyan, akkor a másokét is azzá teszi.

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés

Jézus Istenről, mint Atyáról és az ő Atyjáról beszél a mai evangéliumban. Gondolatai egészen újszerűek a hallgatóság számára, akikben gyilkos harag ébred amiatt, hogy a mi Urunk saját Atyjának nevezi a mindenható Istent. Jézus kijelentéseinek azonban van előzménye. Isten atyasága már a teremtéskor is megmutatkozik az ember számára. Egyrészt abban, hogy az embert „saját képére és hasonlatosságára” alkotta meg, másrészt abban, hogy az általa megteremtett világot Isten az emberre bízza. Ezt követően Isten atyai szeretetéről tanúskodik az Ábrahámnak tett ígéret, a választott néppel való szövetségkötés, valamint az ő atyai gondoskodása népéről. Miután a választott nép többször megsértette Isten parancsait és letért az isteni törvények útjáról, Isten ekkor sem tagadta meg szeretetét, hanem újra és újra felajánlotta a megújulást, ami atyai irgalmasságának és szeretetének jele.

A megváltás a világ újjáteremtése és az emberekkel kötött szövetség megújítása. Isten az ő Fiának, Jézus Krisztusnak személyében megújítja szeretetét az emberek iránt, megerősíti azt, hogy atyai szeretettel tekint ránk, s mindannyiunkat meghív az ő atyai házába az örök boldogságra. A nagyböjti időszakban erre az atyai szeretetre gondolva érdemes megújítanom és bűnbánattal kifejeznem Istennel való kapcsolatomat, mert az ő gyermeke vagyok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen, szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bűnösre. Te feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim felé.

Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az arc a lélek tükre. A békés, nyugodt lélek kap egy békés, nyugodt arcot. Ez Jézus Arca, aki az Atyától jött. Sőt, az Atya arca is – gondolva Jézusnak Fülöphöz intézett szavára: „Aki engem látott, az Atyát is látta.” ( Jn.14, 9.) – végtelen nyugodt és békés. Mert Isten a béke, ahogy Gedeon idejében is már ez – jónak előtte – elhangzott.

„Ez a riport és a gyönyörű ének üzenet a csüggedőknek, az üldözötteknek: Istenünk erőt ad, a gonoszé nem lehet az utolsó szó.” (részlet egy hozzászólásból)