Szerelmem, Jézus!
I. A katona, miközben vonszolja Jézust, felém néz. Milyen sokatmondó a kegyetlenségnek ez a törvényszerűsége, hogy képtelenség ilyenkor az áldozat szemébe nézni.
Uram, ments meg ettől a sunyiságtól! Amit teszek, azért vállalhassam a felelősséget! Olyat tegyek, amiért bátran vállalom: én voltam! Adj Uram tisztaságot, nyílt szívet és tekintetet!
Farkas István piarista atya, aki évtizedek alatt sok száz fiatal életét ismerte meg egészen közelről, így foglalja össze tapasztalatait:
A keresztény erkölcstan szerint az együttjárásban kialakuló szexuális kapcsolat nem előre visz, hanem sok-sok értéket, lehetőséget elpusztít. Paradoxnak tűnik, de így igaz, hogy teljesebb, boldogabb az a házasság, amelyben csak a házasságkötés után lesz eggyé a férj és a feleség.
március 18., szerda
Amikor Jézus a Jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53
Elmélkedés
A tegnapi evangélium mondanivalójának folytatásaként a mai részletben ismét Jézus személye áll a kérdések középpontjában. Egyesek Prófétának, mások Messiásnak tartják őt, nincs tehát egységes vélemény, vélekedés róla. A vallási vezetők, a főtanács tagjai szintén bizonytalanok. Feltehetően tisztázni akarják, hogy ki Jézus, ezért elküldik érte szolgáikat, hogy a főtanács elé vezessék, és ott válaszoljon a személyével kapcsolatos kérdésekre. Mivel a szolgák nem akarnak erőszakot alkalmazni, ezért inkább nem viszik Jézust a főtanács elé, amelynek tagjai így távollétében kezdenek el vitatkozni, s köztük ugyanúgy szakadás támad, mint a nép körében.
Napjaink embere esetében a hitetlenség, a lelki üresség és a vallási közömbösség hátterében az húzódik meg, hogy egyrészt nem Isten áll a középpontban, másrészt sokan fel sem teszik azt a kérdést, hogy ki Jézus. A megoldást, a kiutat, a lelki megújulást keresvén az Egyház számára világos a feladat: minden ember lássa be, hogy köze van Istenhez! Nem élhetünk úgy, mintha nem létezne Isten! Nem élhetünk úgy, hogy semmibe vesszük parancsait, iránymutatásait! Isten nélkül elveszítjük emberségünket, emberi méltóságunkat. Elveszítjük az életet és esélyünk sem volna az örökkévalóságra.
A nagyböjt annak az ideje, hogy rátaláljak Istenre az élet és a szeretet forrására.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását.
Szent II. János Pál pápa
A 2015-ös nagyböjti időszak feléhez érkezvén (a 4. nagyböjti vasárnapon) Létrás Szent János (Klimakhosz Szent János, a 6-7. század fordulóján élt sínai apát) tanítását állítja előtérbe a keleti rítusú egyház, hívva minket, hogy „munkálkodjunk a titokzatos szőlőskertben, a bűnbánat gyümölcseit érlelve”, így járva „majd kedvében a mi irgalmas Urunknak, ki megfizeti nekünk a munkadíjat, mely által megváltja lelkünket a bűn adósságától.”
Miként az illatos fűszerek, ha szabadon vannak, elveszítik kellemes illatukat, éppen úgy a lélek is elveszíti az erényességben való melegségét és életét, ha nem marad meg összeszedetten az Isten iránt való szeretetben.
Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai-AndroKat
A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30
Elmélkedés
Jézus személyével kapcsolatban az a kérdés merül fel a mai evangéliumban, hogy őt nevezhetjük-e a Messiásnak? A nép már jó ideje hiszi ezt Jézusról, akinek cselekedetei megfelelnek annak, ami a prófétai jövendölésekben a messiási időkről szerepel. A vallási vezetők azonban nem ismerik fel a messiási jeleket csodáiban, s tulajdonképpen vakságuk, hitetlenségük vezet Jézus elutasításához.
Mintegy két évezred távlatából mi úgy tekintünk Jézusra, mint aki az idők teljességében messiásként, megváltóként, szabadítóként jött el a világba. Jövetele ugyanakkor folyamatos, állandó. Napjainkban is eljön, mert az emberekben, bennünk az a vágy él, hogy megszabaduljunk a bűntől és elnyerjük lelkünk gyógyulását, megtisztulását. Ebben az értelemben úgy tekintünk Jézusra, mint eljövendő Messiásra, aki újra és újra elhozza számunkra az irgalmasság üzenetét és a megbocsátást a mennyei Atyától. A nagyböjti időszakban ezt az üzenetet szeretnénk meghallani és ezt a megbocsátást szeretnénk megtapasztalni. Az üzenetet, amely válasz Isten részéről arra az emberi kérdésre és vágyakozásra, hogy miként szabadulhatunk meg bűneink terhétől, és magát a megbocsátást, a könyörületet Isten részéről, amely megváltoztatja, új irányba fordítja életünket.
Hiszem-e, hogy most jött el számomra a megváltás ideje, az üdvösség ideje?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Imádunk téged, Jézus Krisztus! Letérdelünk előtted. Nem találunk olyan szavakat vagy gesztusokat, mellyel kifejezhetnénk azt a hódolatot, mellyel a te kereszted eltölt bennünket, mellyel a megváltás ajándéka átjár minket, melyet te az egész emberiségnek, az egynek és a sokaságnak egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te akaratodat az Atya akaratának.
„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)
Lekapcsoltam a gyújtást, és az élelmiszerüzlet bejáratára néztem. Vásárlók jártak ki-be, olyanok, akik tudták, mit készítenek vasárnap ebédre, én meg csak ültem, és próbáltam bátorságot gyűjteni a kiszálláshoz. Behunytam a szemem, és elképzeltem, hogy letáborozok a parkolóban. Mindegy lenne, gondoltam. Kivéve azt az apróságot, hogy drágalátos családom valami finomat szeretne ebédelni. Értékelnék, ha egy kicsit megerőltetném magam, és bemennék az üzletbe.
Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a
Elmélkedés
Történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy a királyok és uralkodók minden korban nagy gonddal választották ki azt a személyt, akire gyermekük, a trónörökös nevelését bízták, s ők nagy megtiszteltetésnek tartották ezt a megbízatást.
Úgy tűnik, hogy a mindenható Istent nem evilági szempontok vezethették, amikor Fiának, Jézusnak egy egyszerű munkást, egy ácsot választott nevelőatyaként. A ma ünnepelt Szent József ugyanis nem volt jártas az uralkodói szokásokban, nem volt bölcs tanító, nem volt előkelő ember. Az isteni választás legfőbb szempontjaként Máté evangélista József igaz jellemét, igaz emberségét nevezi meg, miként erről a mai evangéliumban olvashatunk. József igaz, jámbor jelleme abban nyilvánul meg, hogy minden kezdeti csodálkozása vagy kételkedése ellenére örömmel áll Isten szolgálatába és szolgálja kétkezi munkájával s egész életével Isten Fiát, Jézust. Örömmel és szeretettel vállalja azt a küldetést, hivatást, amivel Isten megbízta őt. Minden bizonnyal kezdetben, amikor eljegyezte Máriát, a názáreti leányt, másként képzelte családi életét, de elképzeléseit felülírta Isten szándéka. S ő nem tiltakozott Isten akarata ellen, amelyet megismert, hanem készséggel vállalta a nevelőapa szerepét.
Szent József személyében Jézus életének csendes tanúját ismerjük meg. Tanuljunk tőle lelki békességet, buzgóságot, munkaszeretetet és szolgáló lelkületet, hogy igaz, Istennek tetsző legyen az életünk!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyám, hozzád jövök; amikor hív a szavad, befogadom lelkembe szavadat és igazságodat, magamba foglalom mint ajándékodat. És kérlek téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és megmeneküljön a haláltól.
