Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Jn 3,14-21

Elmélkedés

Valódi tett

A napi hírek között olvastam, hogy 88 éves korában meghalt a világ egyik legnagyobb cipőkereskedelmi cégének alapítója és tulajdonosa. Világszerte milliónyi cipőt adnak el naponta az üzletlánc több ezer boltjában, az illető a világ 500 leggazdagabb embere közé tartozott. Egy alkalommal ezt nyilatkozta: „Ha meghaltam, Isten nem azt fogja kérdezni tőlem, mennyi cipőt adtam el. Azt akarja majd tudni, igaz keresztényként éltem-e.” És ez nem csak egy szép mondás volt részéről, mert akkor mondta ezt, amikor az indiai leprás betegek gyógyítására alapítványt hozott létre. Jótékony célú cselekedete és adakozása valódi tett, amely igazolja szavait. Egyesek talán azt gondolják, hogy egy milliárdos könnyen megteheti ezt, s ha nekik ekkora vagyonuk volna, ők is jótékonykodnának belőle. Az igazság azonban az, hogy sokkal korábban mondta mindezt, akkor, amikor cégének még csak kevés boltja volt, s talán nem is álmodott arról, hogy valaha világméretűvé növekszik.

Jézus szavait olvassuk a mai evangéliumban: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Nem csak szavak ezek, hanem olyan kijelentés ez az Úr Jézustól, ami kereszthalálakor meg is valósult. Ő nem csak beszélt az önfeláldozásról, az isteni szeretetről, hanem a szenvedés és a halál vállalásával megmutatta azt. A nagyböjti időszakban erre a szeretetre gondolunk, erre fogunk emlékezni nagypénteken. Egyesek talán azt gondolják, hogy Jézus áldozata felesleges és hiábavaló cselekedet. Ezzel szemben a keresztény emberi hiszi, hogy a kereszthalál a bűnökért engesztelő áldozat. Isten ilyen módon akar minket megváltani, megszabadítani a bűn hatalmától. A kulcskérdés az számunkra, hogy hiszünk-e ebben? Hisszük-e, hogy Isten nem elítélni akar bennünket bűneink miatt, hanem meg akar bocsátani? Hiszünk-e abban, hogy Isten nem a kárhozatra akar minket taszítani, hanem az üdvösségre hív minket?

Kijelentései és szavai miatt sokan ellenséges érzülettel tekintettek egykor Jézusra. Gyilkos harag ébredt bennük, s azon gondolkodtak, hogyan szabadulhatnának meg tőle. De ezt a tettüket nem tudták csendben, észrevétlenül tenni. Jézus elítélése és keresztre feszítése a nagy nyilvánosság előtt történt. Isten gondoskodott róla, hogy Fiának megváltó halála ne maradjon rejtve. Az Úr ezt mondja a mai evangéliumi részlet végén: „Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat” (Jn 3,21). Jézus önfeláldozása olyan tett volt, amelyet Isten akarata szerint cselekedett. Nem volt ebben semmi titkolni való az emberek előtt, mert a szeretetnek és a szeretetből fakadó cselekedeteknek mindenki előtt meg kell nyilvánulnia.

Jó lenne komolyan vennem Jézus szavait és követnem példáját, mert ő nem szép szavakat vár tőlem, hanem a szeretet valódi cselekedeteit. Mennyire tartom szemem előtt az üdvösséget? Ezt tekintem-e legfőbb életcélomnak? Szeretetből fakadnak-e cselekedeteim? Isten akarata szerint élek-e?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért.

Kifogástalan előadás, elsőosztályú dramaturgia, sziínészi játék, élő népzene és tánc teszi emlékezetessé a Csíksomlyói Passió előadást, melyet a Pécsi Nemzeti Szinház műsorából ajánlunk a nagyböjti időszakban az érdeklődők figyelmébe.

További információ a darabról itt.

Bangha Béla írja: „Muratori, a hírneves milánói Szent Ambrus-könyvtár tudós igazgatója († 1750), ebben a könyvtárban egy ősrégi latin töredéket fedezett fel, melyet 1740-ben ki is adott.

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
Lk 18,9-14

Elmélkedés

Két emberről mond Jézus példabeszédet a mai evangélium szerint, akik a templomba mennek, hogy imádkozzanak. Talán nem is csupán példabeszédről van itt szó, hiszen a jelenet nap mint nap előfordulhatott a jeruzsálemi templomban. A két szereplő között az a különbség, hogy a farizeus öntelten, a vámos alázatosan imádkozik. A farizeus a maga igaznak vélt vallásosságával dicsekszik Isten előtt, a vámos pedig megvallja bűnösségét Isten házában.

Képzeljük magunkat az egykori hallgatóság közé! Az akkori zsidó emberek úgy tekintettek a farizeusokra, mint a vallásosság példaképeire. Az ő szemükben az volt az igazi vallásosság, amit a farizeusok tettek. Ezzel szemben a vámosokat, az idegen hatalom kiszolgálóit megvetették, bűnösnek tartották. Jézus ítélete viszont a közvélekedésnek az ellentéte. E példával rávilágít a farizeusok hamis vallásosságára, magamutogatására, kétszínűségére, miközben helyesli a vámos bűnbánatát.

Ebből a szempontból a történet figyelmeztet minket arra, hogy a külső cselekedetekből ne ítéljünk meg másokat, mert Isten a szívek szándékát nézi. Ugyanakkor törekedjek az alázatosságra, amely nem csupán az imádság, hanem a vallásos élet egyik legfontosabb jellemzője. Ha alázattal, bűneim megbánásával lépek Isten elé, biztosan számíthatok irgalmára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a Mindenség Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs. Urunk Jézus Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát! Segíts minden embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy mindig kitartson melletted!

Szent Iréneusz

Forrás és további információ: YouTube

Valaki azt kérdezi tőlünk, hogyan tudjuk, hogy amit ma Szentírásnak és nevezetesen Újszövetségnek nevezünk, főleg az evangéliumok, csakugyan ugyanazon szöveget képviselik-e, amit állítólag az apostolok leírtak? Hiszen csaknem 2000 év telt el azóta, hogy Krisztus és apostolai éltek s az eredeti szövegek kéziratai csak nem maradtak ránk? Ki tudja, mi volt a sorsuk s ki tudja megállapítani, hogy az eredeti evangéliumok nem voltak-e egészen más tartalmúak, mint amit ma az Egyház az ő hivatalos Vulgátájában a hívekkel olvastat?

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

Egy írástudó a legfőbb parancsról kérdezi Jézust. Abban a korban mindennaposnak számító téma lehetett a különféle írástudói iskolák vezetői és tanítványai között a kérdés. Melyik a számos mózesi törvény között a legfontosabb? Most Jézus felé hangzik a kérdés és ő az istenszeretetet, és az emberszeretetet nevezi meg a legfőbb parancsnak. Nem érdemes vitát indítanunk azon, hogy ez most egy törvény vagy kettő, esetleg három, ugyanis az önszeretet is említésre kerül. Ha Jézus összekapcsolja e parancsokat, akkor aligha lehet bátorságunk szétválasztani őket.

Egyetlen parancs van, a szeretet törvénye. A szeretetnek különböző irányai, vonatkozásai vannak: Isten felé, embertársaink felé és önmagunk felé, de ez a hármas irányultság szorosan összetartozik. A nagyböjti időszaknak az a célja, hogy a szeretet parancsát tegyük az életünkben az első helyre, valóban ez legyen a legfőbb elv, ami irányít bennünket és valóban ez vezesse cselekedeteinket. Ebben az időszakban újra kell gondolnunk, hogy helyesen szeretjük-e Istent, felebarátainkat és önmagunkat. A helyes szeretet mintája pedig maga Krisztus, aki előbb szeretett minket, s aki azt kéri tőlem, hogy úgy szeressek mindenkit, ahogyan ő szeret engem. Ő úgy szeret, hogy életét adta értem. Van-e hozzá bátorságom, szeretem-e őt annyira, hogy neki adom, ajánlom az életem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.

A homeopátia nem hatékony mód egyetlen betegség kezelésére sem – vélik az ausztrál orvostudományi kutatóintézet szakemberei a témáról eddig készült tanulmányok legátfogóbb felülvizsgálata nyomán.

„Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.” (Jel 3,8a)

Az élet tele van nehéz döntésekkel. Honnan tudjam, hogy ő-e az „igazi”? Melyik egyetemre menjek? Milyen szakra felvételizzek? Melyik állást vállaljam el? Melyik templomba járjak? Kezdjek valami újba? Most, hogy már felnőttek a gyerekek, vonuljunk vissza? Ideje nyugdíjba menni?