Battaplébánia

Amikor a szexualitás valóban ezt szolgálja, akkor nem csak egy fizikai aktus, hanem valódi lelki élménnyé válik, amelyből szeretet és boldogság fakad, mivel az ember szíve mélyéből át akarja adni magát a másiknak, és mély kapcsolatban akar vele egyesülni.

Egy vezető fontos, de gyakran elhanyagolt szerepe, a csapattal szembeni elvárások felállítása. Ez magába foglalja az egyéni elvárásokat, mint például a teljesítményt, termelékenységet, célkitűzést, de vonatkozhat a szervezeti elvárásokra is, kezdve az értékesítéstől és jövedelmezőségtől, a testületi küldetésig és értékekig.

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Lk 1,5-25

Elmélkedés

Keresztelő János születésének és Jézus születésének hírüladásáról olvasunk ma és holnap. A két esemény leírása egészen hasonló Lukács evangélista művében. A párhuzamos leírással Lukács azt szeretné kiemelni, hogy a két gyermeknek különleges szerepe van az üdvtörténetben, ugyanakkor Jézus személye jelentősebb Jánosnál. János születése csodának tekinthető, hiszen szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek és nem számíthattak arra, hogy az ő életkorukban még gyermekük születhet. Jézus születése még ennél is nagyobb csoda, ez már valódi csoda, hiszen ő földi apa nélkül, a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogan meg anyja, Mária méhében.

Mit tanít nekünk Keresztelő János születésének hírüladása? Az evangélista nagyon tudatosan írja le az eseményeket. A történet azzal indul, hogy Zakariás szolgálatot teljesít a jeruzsálemi templomban, s az egyik szertartás során angyaltól értesül arról, hogy neki és feleségének gyermeke fog születni. Hitetlenül fogadja a hírt, emiatt megnémul. Szája csak a gyermek születésekor, azaz a hír beteljesülésekor nyílik meg. Az egész leírás előkészíti Jézus születésének hírüladását, azaz a csodás dolgokat olvasva mintegy felkészítjük a lelkünket arra, hogy hittel fogadjuk a továbbiakban a még nagyobb csodát, azt, hogy egy szűz leánytól fog megszületni Isten Fia.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, gyógyítsd meg lelkem sebét megbocsátó tekinteteddel! Adj szívembe igaz bűnbánatot, mely az irántad való őszinte szeretetből fakad és nem félelemből. Kész vagyok a gyógyulásra. Kész vagyok elhagyni a bűn útját. Kész vagyok engedelmeskedni neked, hogy megtaláljam életem értelmét. Tudom, hogy a bűnbánat útja vezet hozzád. A bűnbánat vezet az üdvösségre.

„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.” (Zsolt 119,165)

Tik-tak, tik-tak. Hallgattam a váróterem órájának kattogását, és arra gondoltam, mennyire jó lenne másutt lenni. Csak itt nem: engem csend vesz körül, barátnőmet odabenn a gépek. Tegnap kávézás közben, mennyivel boldogabbak voltunk!

Biztos vagyok abban, hogy Jézus szeret engem? És abban, hogy én szeretem Őt?

Ez a meggyőződés olyan, mint a napsugár, amely a fatörzsön át fölszívja a nedvet és kivirágoztatja a bimbókat. Ez a meggyőződés a szikla, amelyre lelki és szellemi életünknek épülnie kell.

Hogyan juthatunk erre a meggyőződésre? Ismernünk kell Jézust, szeretnünk kell Jézust, szolgálnunk kell Jézust. Az imádságon, az elmélkedésen át ismerjük meg Őt – és a hétköznapi kötelességeken keresztül.

Forrás: Teréz anya breviáriuma- AndroKat

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés

Miután a tegnapi evangélium kapcsán tisztáztuk, hogy Szent József Jézusnak csak a nevelője volt és nem vér szerinti apja, a mai szentírási részlet magyarázatot ad a mi Urunk származására. József álomban kapott látomásából megtudjuk, hogy Szűz Mária méhében a Szentléleknek köszönhetően fogant meg a gyermek, azaz Jézusnak nincs földi édesapja, hanem ő a mennyei Atya gyermeke, ő az Isten Fia.

Az angyali üdvözletkor, amikor Mária értesült arról, hogy gyermeke fog születni, akkor ő csodálkozva fogadta ezt a hírt, nem értette, hogyan lehet anya, s csak amikor az angyal közölte vele, hogy a Szentlélek fog leszállni rá, egyezett bele Isten akaratába (vö. Lk 1,34-35).

A Szentlélektől való származás említése, a mindenható Isten atyaként való megjelölése, valamint az Isten Fia cím alkalmazása a születendő gyermekre mind az angyali üdvözletben, mind József álmában szerepel, azaz pontosan megegyezik az, amit más-más időpontban, Mária és József egymástól függetlenül megtudnak Jézusról. S bár Máriához hasonlóan József sem érthetett meg mindent pontosan a látomásból, ő sem kételkedik, hanem elfogadja Isten tervét. Miként Mária igent mondott, ugyanúgy József azzal mondott igent, hogy „úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki” (Mt 1,24).

Kész vagyok-e elfogadni Isten velem kapcsolatos tervét?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe!

A teremtett világban sok olyan dolgot megfigyelhetünk, amelyek igazolják, hogy egy hozzátartozó terv nélkül nem működhetnének. Werner Gitt professzor ezzel kapcsolatban megállapítja: „Egy példa, amely engem is mindig elkápráztat, az aranylile utazása, ahol a madár Alaszkából Hawaiiba repül, hogy átteleljen.”

Jöjj, népek várakozása,  urunk Jézus,  és örvendeztess  meg minket  isteni jelenléteddel. Szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra…

Jöjj hát, és gyógyítsd meg vakságunkat, jöjj segítségére gyenge, elégtelen emberi mivoltunknak. Jöjj, isteni dicsőség fényessége! Jöjj, Isten ereje és bölcsessége, változtasd át éjszakánkat nappallá, oltalmazz a veszélytől, világosítsd meg vakságunkat, erősítsd bennünk a bátorságot, vezess kézen bennünket akaratod szerint földi vándorlásunkban, míg föl nem veszel minket az örök városba, amit magad készítettél nekünk.