Battaplébánia

Forrás – köszönet Gabi testvérünknek, aki rábukkant a képre.

A kutatás folyamatosan bizonyítékot ad arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a katolikus hit erkölcsi tanításait vészhelyzetben.
A katolikus hitet már régóta megkérdőjelezi a tudományos élet, a média és a kormány elit triumvirátusa. Ma is sokan úgy találjuk, hogy hitünket kihívás elé állítja a mindennapi élet – a szakmai karrier, a szülői lét és az, ahogyan élünk.

A kutatás folyamatosan bizonyítékot ad arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a katolikus hit erkölcsi tanításait vészhelyzetben.A katolikus hitet már régóta megkérdőjelezi a tudományos élet, a média és a kormány elit triumvirátusa. Ma is sokan úgy talál…

A kutatás folyamatosan bizonyítékot ad arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a katolikus hit erkölcsi tanításait vészhelyzetben.A katolikus hitet már régóta megkérdőjelezi a tudományos élet, a média és a kormány elit triumvirátusa. Ma is sokan úgy talál…

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,6-8;19-28

Elmélkedés

Tégy jót!

Karácsonyi ünnepi menüt keresek s találok is bőséggel az interneten. Íme egy példa: „A leves: tárkonyos pulyka raguleves burgonya nudlival. Főétel: mézes-gyömbéres kacsacomb káposztás burgonyával, narancsos almával. Desszertnek pedig: fahéjas fánkocskák karamellel.” Nem ilyen különlegességre vágyom karácsonykor, a példa csupán annak szemléltetésére szolgál, milyen ínyencségekkel várják tehetősebb vendégeiket a jobb éttermek.

És egy másik példa: Erzsi néni még egyszer sem evett hasonló finomságokat, pedig megélt már 85 karácsonyt. A fiával él, aki fogyatékossága miatt nem tud dolgozni, de fogyatékossága ellenére is szépen gondozza évek óta ágyban fekvő, idős édesanyját. Ők azon családok közé tartoznak, akiknek nem érdemes lisztet adni, mert nem tudnak belőle sütni semmit. Egyikük magas életkora, másikuk betegsége miatt nem tud főzni, ezért az ebédet naponta éthordóban viszik számukra, a kerítésre akasztva találják, legalábbis hétköznap, a hétvégét pedig valahogy megoldják. Egy évvel ezelőtt, az ünnep előtti utolsó munkanapon, december 21-én ők is megkapták a karácsonyi menüt. Az éthordó mellett kis papírt találtak. A szöveget én olvastam fel az olvasni nem tudó férfinak, mivel éppen e napon mentem Erzsi nénit gyóntatni, áldoztatni. A „karácsonyi menü” ez volt: „Következő ebédszállítás: január 6-án.” Tekintetéből könnyű volt kitalálnom, hogy nem érti a szöveg jelentését, hisz nem tudja kiszámolni, hogy addig még 15 ebéd nélküli nap van hátra. Könnyű volt rájönnöm, hogy ha nem szólok valakinek, akkor két hétig nem esznek semmit. Találtam jószándékú segítőt, hazafelé pedig mondtam egy fohászt az ismeretlen szociális gondozóért, aki munkahelyi irodájában kinyomtatta a cédulákat, aztán siethetett, hogy tudjon még halat venni a bevásárlóközpontban.

Természetesen nem elrontani akarom az öröm vasárnapját e történettel. Csupán arra az egyszerű dologra szeretnék emlékeztetni, hogy örömöd nem lesz igazi, ha tudod, hogy a szomszédodban valaki nélkülöz. De akkor sem tudsz igazán örvendezni az Úr érkezésének, ha nem tudod, hogy a szomszédodban valaki éhezik, mert történetesen jóideje már feléje sem néztél.

Az evangéliumban Keresztelő Jánosról hallottunk, akitől mindenki azt kérdezi, hogy ki ő? Különleges életvitele és határozott fellépése miatt az ő személyére irányul a figyelem. Ő viszont tudatában van saját szerepének, pontosabban annak, hogy a most következő történetnek, a Megváltó fellépése eseményének ő csak mellékszereplője. A világba érkező Messiás, Jézus a főszereplő, róla beszél, róla tesz tanúságot, az ő útját készíti elő. János tehát ki tud lépni a figyelem középpontjából, mert megvan benne az alázat. A hozzá érkezők viszont nem tudnak kilépni saját gondolataik, elképzeléseik, várakozásuk bűvkörében, s emiatt újra és újra csak János felé fordulnak, ismételten neki teszik fel a kérdést: „Ki vagy te?”

Hol találkozik az elmélkedés bevezető története és az evangélium üzenete? Abban az emberben, aki elindul, hogy ma legalább egy jócselekedetet tegyen. A jócselekedetek által az ember kilép önmagából, meglátja a másik emberben Jézust és segít neki. Az advent a jócselekedetek ideje.

Az adventi koszorún ma meggyújtott harmadik gyertya legyen a jócselekedetek gyertyája! Gondolj arra, hogy mi mindent köszönhetsz Istennek! Aztán indulj és Isten iránti hálád jeleként tegyél valakivel jót! Az ő öröme fogja a tiédet teljessé tenni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Mutass nekem kiutat önmagam és önzésem zárt világából! Mutass nekem távlatot és célt! Mutasd meg nekem minden nap, hogy mi jót kell tennem! Azt szeretném, hogy életem egyenesen hozzád, adventi utam pedig a Megváltóhoz vezessen. Az adventi lelki készület során taníts meg engem az alázatra, az engedelmességre és az odaadásra! Segíts, hogy jócselekedeteim által növekedjen az öröm a segítségemre váró szegényekben, akiknek arcán Krisztus arcát ismerem fel, s akiknek hálás arcáról Krisztus öröme sugárzik felém.

Azok közül, akik elfogadják az evolúció útján történt teremtést,, sokan – teljesen következetesen – nem tudnak többé mit kezdeni a Jézusról mint Szabadítóról szóló üzenettel, mivel az evangélium felbonthatatlanul összekapcsolódik a kezdetekkel kapcsolatos bibliai tanúságtételiel. Miként ad magyarázatot a múlt a jelenre?

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30)

Úgy tűnik, az emberek nagy többsége természetesnek veszi, hogy nap mint nap igába feszül, anélkül, hogy megvizsgálná, mi az az iga, az a teher, amely alatt görnyed. Talán bizonyos értelemben kényelmesebb is így tenni, és közben azzal megnyugtatni magunkat, hogy ha terheket cipelünk, akkor bizonyára nem vagyunk haszontalanok, mint azzal szembenézni, hogy az üdvösség szempontjából nem az számít, mennyit fáradozunk, hanem az, hogy kinek, minek adtuk oda a szívünket.

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják
az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt:
„Illés eljön ugyan, és helyreállít
mindent, én azonban azt mondom
nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük-kedvük
szerint bántak vele. így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor
értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13

Elmélkedés

Az események időrendi sorát követve a mai evangéliumi párbeszéd Jézus színeváltozásához kapcsolódik. A színeváltozás eseményekor (vö. Mt 17,1-9) a három kiválasztott apostol, Péter, Jakab és János, azt tapasztalja, hogy Mesterük Mózessel és Illéssel, az ószövetségi idők két jelentős személyével beszélget. Ebből az élményből fakadóan fogalmazták meg kérdésüket a messiás jövetelére és az azt megelőző eseményekre vonatkozóan. Ők is ismerhették azt a zsidó hagyományt, amely szerint az egykor tüzes szekéren égbe ragadtatott Illés próféta vissza fog térni a világba, s az ő jövetele vezeti be a messiás érkezését. Illés jelenlétét a színeváltozás hegyén ők tehát a messiási idők jeleként értelmezhették. Válaszában Jézus megerősíti gondolatukat, de nem úgy, hogy Illés tér vissza, hanem Isten már elküldte azt a személyt, akinek a Megváltó jövetelét kell hirdetnie, de az emberek nem hallgattak rá.

Az időrendiség mellett nézzünk meg egy másik szempontot is! A párbeszéd a mondanivalója tekintetében az előző napok üzenetéhez kapcsolódik, annak folytatása, azaz Keresztelő Jánosról van itt is szó. Ő tehát a küldött, a Messiás előfutára, a megtérést és bűnbánatot hirdető próféta. Az a tény, hogy János személyét és szerepét sokan nem ismerték fel, már előre mutatja a Megváltó sorsát, azt, hogy Jézust is sokan el fogják utasítani.

Felismerem-e ezekben az adventi napokban Isten küldötteit?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Élet Ura, köszönöm, hogy megteremtettél, és arra hívtál, hogy megismerhesselek. Köszönöm, hogy szereteted és irgalmad nyomon követ életemnek minden napján. Áldott légy érte, Uram. Áldott légy minden kegyelmedért, melyet felismerhetek, s méginkább azokért, melyeket még nem látnak szemeim. Add, Uram, hogy ezeket idővel érszevehessem, és így még inkább szerethesselek, megismerve azt a szeretetet, amellyel gondoskodsz rólam. Köszönöm, Uram ezt az Adventet, melyben arra hívsz, hogy megállhassak egy pillanatra, és felemelhessem tekintetem a napi feladatok és kétségek közül tehozzád, az Istenhez, ki mindeneket alkottál és Szentlelkeddel betöltesz minden élőt, aki keres téged. Utaidat, Uram, mutad meg nekem és a te ösvényeidre taníts meg engem. Mutasd meg, Uram, hogy hogyan élhetem meg a veled való közösséget nap, mint nap, rátalálva arra az örömre, mely a te gyermekeidnek sajátja, s így valóban megszülethess számomra is, Jézus Krisztus, aki drága véred által megváltottál engem. Ámen.

A Szent Szegénység Úrnője, Szent Ferenc atyánk szíve boldogsága! Sajnos, sokáig ezt a boldogságot én sem ismertem, és mind oly sok ember, csak törtettem mindenféle anyagi és más jellegű javak után! Mind kispap, Fehérváron a kommunizmus alatt nagyon nehezen tudtunk jó könyvekhez jutni. Egy-egy nagy szent tiszta írása hatalmas értéket jelentett!

A lelki élet, az imádság nagymesterének, Avilai Nagy Szent Teréznek az agyonolvasott, kopott könyve, a szent önéletrajza melyet egy idős pap bácsitól kaptam, számomra nagy értéket jelentett, és mégis engedtem az egyik társam kérésének, kölcsön adtam, és ő a városba azon nyomban el is vesztette.