Battaplébánia

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés

Nyilvános működése idején a zsidó vallási vezetők tudni akarták és több alkalommal meg is kérdezték Jézust, hogy kinek a küldetésében tanít és milyen hatalommal teszi csodáit, miként erről a múlt héten már szó esett. Csodáit látva például a názáretiek nem értették, milyen erővel képes rendkívüli csodákat tenni az a Jézus, akinek családját jól ismerték, s akit ők Józsefnek, az ács fiának tartottak (vö. Lk 4,22). Az élő kenyérről szóló beszédet követően szintén ez a vélemény hangzik el (vö. Jn 6,42).

Írásának kezdetén Máté evangélista igyekszik magyarázatot adni Jézus származására vonatkozóan, ezért összeállítja Jézus családfáját, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Jól vagy kevésbé ismert ószövetségi személyek sorakoznak Ábrahámtól, a zsidó nép ősatyjától egészen Jézus koráig. A családfa egyik kulcsfontosságú szereplője Dávid király. Az evangélista az ő leszármazottjaként mutatja be Jézust. Ennek oka az, hogy a korabeli felfogás szerint a messiás Dávid király családjából származik.

A névsorban férfiak következnek egymás után, utolsóként Józsefet említi. Szent Józsefről tudjuk, hogy Jézusnak nem vérszerinti apja volt, hanem csak a nevelőapja. Mivel ő volt Máriának a férje, ezért a törvények szerint őt vélelmezték Jézus apjának, ahogyan erről az említett esetek is tanúskodnak. A felsorolás így fejeződik be: „Ő (József) volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született” (Mt 1,16). A sok férfinév olvasása után egyesek hajlamosak a mondatban szereplő „akitől” névmást Józsefre vonatkoztatni, pedig az nem őrá, hanem Máriára vonatkozik. Helyesen értelmezve két állítás fogalmazódik meg a mondatban. Az első: József volt a férje Máriának. A második: Máriától született Jézus.

És ha nem József volt Jézus vérszerinti atyja, akkor ki? E kérdésre ad választ a holnapi evangélium.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

Forrás

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.

Szemre nem volt rajt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak. 

„Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,14-16)

Az asztalomnál dolgoztam, a nappaliból behallatszott a Híradó. Amit hallottam, az újabb szörnyű tragédia, szöges ellentétben állt azzal, amivel épp foglalkoztam. Abba kellett hagynom az írást, és sóhajtva hátradőltem a széken. A keserűség hulláma csapott át rajtam.

„Uram – imádkoztam hangtalanul -, tehetnék valamit a világban uralkodó sötétség ellen? Úgy tűnik, mindent elborít.”

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32

Elmélkedés

Miután Jézusnak Keresztelő Jánosra vonatkozó kérdésére a főpapok és vallási vezetők nem akartak válaszolni, ő újabb kérdést tesz fel nekik. Elmond egy esetet, amely példabeszédnek is tekinthető, de akár meg is történhetett a valóságban. A rövid történet szerint egy apa mindkét fiát arra kéri, hogy segítsenek neki dolgozni a szőlőben. Egyikük ugyan azt válaszolja, hogy nincs kedve, később viszont mégis megteszi apja kérését. A másik fiú azonnal kifejezi készségét apja kívánságának teljesítésére, de mégsem megy, azaz szóbeli beleegyezését nem követte a cselekedet. Jézus kérdése így hangzik: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” (Mt 21,31).

A megkérdezettek most nem kezdenek el egymás közt tanakodni a lehetséges válaszról, hanem azonnal válaszolnak, elismerik, hogy az első fiú cselekedett helyesen. Válaszukkal tehát azt is elismerték, hogy a cselekedet fontosabb a kimondott szónál. Lehet, hogy valaki megtagad először valamit, de ha később mégis engedelmeskedik, ez jóváteszi előbbi hibáját.

Ezt követően Jézus nyíltan korholja őket hitetlenségük miatt. Kemény szavait nem a főpapok mostani felelete váltja ki, hanem az, hogy nem akartak válaszolni a János keresztségére vonatkozó kérdésre (tegnapi evangélium). Nem volt elég, hogy János szavainak nem hittek, bűnüket még azzal is tetézték, hogy János cselekedeteit látva sem hittek, azok hatására sem tartottak bűnbánatot. Ezért őket, a vallási tekintélyeket még azok is megelőzik majd a mennyek országában, akiket ők lenéznek, megvetnek, bűnösnek tartanak.

Nem az elutasítás, hanem a bűnbánat útja vezet a mennyországba.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!

Szent Ágoston

A Keresztényellenesség Blog elsősorban a magyar sajtóban megjelent keresztényellenesnek tartott vagy annak érzett közéleti megnyilvánulásokat, híreket, valamint a keresztények érzékenységét sértő véleményeket gyűjti. Keresztényellenesnek tartott, vagy a kereszténységet és annak követőit bármilyen formában indokolatlanul negatív hangsúllyal bemutató írások linkjét a keresztenyellenesseg@gmail.com címre küldve ajánlható a blog szerkesztői figyelmébe.

A mindmáig ismeretlen módon keletkezett képről sokféle információ kering. Mi igaz, mi nem?

1531 decemberében a Szűzanya megjelent egy Juan Diego nevű mexikói indiánnak, és a képe csodálatos módon rögzült a férfi köpenyén.

Történelmi tény, hogy hamarosan székesegyház épült a találkozás helyén, és nyolc év leforgása alatt közel kilencmillió indián keresztelkedett meg. Az épen maradt ruhadarabot (tilma) és a kegyképet évente zarándokok milliói látogatják a guadalupei bazilikában. A különleges esemény bővebb ismertetése itt olvasható.

A mindmáig ismeretlen módon keletkezett képről sokféle információ kering. Mi igaz, mi nem?
1531 decemberében a Szűzanya megjelent egy Juan Diego nevű mexikói indiánnak, és a képe csodálatos módon rögzült a férfi köpenyén. Történelmi tény, hogy …

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.
Mt 21,23-27

Elmélkedés

Az elmúlt héten már találkoztunk az evangéliumokban Keresztelő János személyével és megismertük küldetését. A mai részletben ismét az ő szerepéről beszél Jézus. Az alkalmat az nyújtja, hogy a vallási vezetők hatalma eredetéről kérdezik őt. Ebben az esetben nem egy csodája vagy gyógyítása váltja ki a kérdést, hanem tanító tevékenysége kerül a figyelem középpontjába, hiszen a jeruzsálemi templomban nagy nyilvánosság előtt tanít. A főpapok hallják szavait, ugyanakkor látják az emberek lelkesedését is az újszerű tanítás iránt, s ez rosszallásukat váltja ki. Bizonyára saját tanítói tekintélyüket féltik, s talán egy kis irigység is ébred bennük. Látják, hogy Jézus tanítása milyen nagy hatással van a hallgatóságra, s mivel nem tartozik a hivatalos tanítók, az írástudók közé, tudni szeretnék, hogy kinek a megbízásából tanít. Kérdésüket tekinthetnénk jószándékú érdeklődésnek is, de sajnos nem erről van szó. Ravaszságukat, rosszindulatukat, rosszhiszeműségüket egymással való tanakodásuk igazolja, illetve az, hogy végül nem válaszolnak Jézus kérdésére.

A kérdés tudniillik arra vonatkozik, hogy Keresztelő Jánosnak honnan volt hatalma ahhoz, kitől kapott megbízást arra, hogy a bűnbánat keresztségében részesítse az embereket. A főpapok inkább azt válaszolják, hogy nem tudják ezt, mintsem beismerjék saját elutasításukat.

Milyen szándékkal hallgatom az Úr tanítását?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj, népek várakozása, urunk Jézus, és örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel. Szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra… Jöjj hát, és gyógyítsd meg vakságunkat, jöjj segítségére gyenge, elégtelen emberi mivoltunknak. Jöjj, isteni dicsőség fényessége! Jöjj, Isten ereje és bölcsessége, változtasd át éjszakánkat nappallá, oltalmazz a veszélytől, világosítsd meg vakságunkat, erősítsd bennünk a bátorságot, vezess kézen bennünket akaratod szerint földi vándorlásunkban, míg föl nem veszel minket az örök városba, amit magad készítettél nekünk.

Szent Bernát