Battaplébánia

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés

Jézus egy béna kezű emberrel találkozik a zsinagógában. Szándéka világos: segíteni szeretne ezen az emberen, szeretné meggyógyítani. Közben észreveszi, hogy a farizeusok figyelik őt, ha ugyanis meggyógyítja, akkor megszegi a szombatra vonatkozó előírásokat. Ha Jézus egyetlen mozdulatot is tesz a kezével, azt ők már munkavégzésnek minősíthetik. Jézus szándékosan fokozza a helyzet drámaiságát azzal, hogy miután középre állította a béna kezű személyt, megkérdezi a farizeusokat, hogy mi a helyes cselekedet ebben a helyzetben. „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” (Mk 3,4). A kérdésre ők cinikusan hallgatnak. Nem válaszolnak semmit.

A következő pillanatban előjön Jézus igazi leleményessége. Azzal akartok engem vádolni, hogy szombaton munkát végeztem? Azt akarjátok majd bebizonyítani, hogy kezemmel dolgoztam? Tudok én másként is csodát tenni. Meg sem mozdítom a kezemet, egy ujjal sem érek a beteg emberhez és mégis meg fog gyógyulni. A beteghez szólok: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Mk 3,5). És lám, máris meggyógyult a kezed. Újra tudod mozgatni a korábban béna karodat. Na, ezek után mondjátok, hogy dolgoztam szombaton! Vagy már gyógyító erővel bíró szavamat is munkának minősítitek?
Isten irgalmát nem lehet korlátozni. Az isteni irgalmasság megnyilvánulásait nem lehet egyes napokra megtiltani. Az isteni irgalom ott és akkor érinti meg az embert, amikor azt Isten akarja. Isten segít az embereken, és ezt nem korlátozhatja semmi. Hiszek-e Isten segítő erejében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos erőddel. Mégis királynak szólítunk. Te vagy az irgalmasság királya, aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk.

Mennyire igaza van Szent Ágostonnak, amikor azt mondja: „Inter conversionem et mortem aliquod temporis apatium intercedet oportet.” A megtérés és a halál között némi időköznek kell lennie. És Liqouri Szent Alfonz tapasztalata szerint: „Az ember abban a…

Krisztus gondolata szerint a házasság egész életre szóló kapcsolat két olyan ember között, akik engedelmesen elfogadják annak az Egyháznak a tanítását, amelyet Ő alapított, és amelynek egyedül van isteni felhatalmazása arra, hogy megmondja a kereszté…

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28

Elmélkedés

A tegnapihoz hasonlóan a mai evangéliumban újabb vitás kérdés kerül elő, amely a szombati nyugalom megtartását szabályozó mózesi törvényekről szól. Jézus tanítványai egy szombati napon az érő gabona mellett elhaladván néhány kalászt letéptek és a magokat eszegették. E cselekedetüket a farizeusok munkának tekintették, és azonnal szóvá tették Jézusnak, hogy ezzel megszegték a szombatra vonatkozó előírásokat, s neki, a Mesternek ezt nem szabadott volna megengedni. Jézus nem ad igazat a kérdezőknek és kijelenti: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,28), azaz a törvényeknek az emberek érdekeit kell szolgálniuk. Ha ez nem valósul meg, túl lehet lépni a törvényeken. De legyünk óvatosak! Nem a törvények, előírások önkényes felülbírálásáról van szó, hanem arról, hogy az olyan alapvető emberi szükségletek, mint például az étkezés, előbbre való a törvények szószerinti megtartásánál.

A szombati pihenőnap azt a célt szolgálta, hogy az ember ne váljon a munka rabszolgájává, hanem jusson idő a pihenésre és az istentiszteletre. Számunkra, keresztények számára, akik Krisztus feltámadását vasárnaponként ünnepeljük, a vasárnapi munkaszünet szolgálja a pihenést és a szentmisén való részvétel szolgálja a lelki feltöltődést.

A vasárnap a hit napja számomra. A szentmisén Isten szavát hallgatom, és Krisztus testét veszem magamhoz. Találkozom a hozzám szóló és engem éltető Istennel. A szentmise alkalmat ad arra, hogy – a liturgia részeként – megvalljam hitemet. A vasárnap a hitben való megújulás napja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben, vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a jóban és őrizd meg őket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban.

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22

Elmélkedés

Alighogy megkezdődik Jézus nyilvános működése, máris megjelenik egyesek nemtetszése. Most még úgy tűnik, hogy csupán a különféle tanítványi csoportok közötti rivalizálásról van szó, de hamar ki fog derülni, hogy ennek mélyebb oka van és elszaporodnak a viták. A farizeusok tanítványai a mózesi törvények közé tartozó böjtölés megtartását kérik számon Jézustól. Ők ugyanis és Keresztelő János tanítványai is pontosan megtartják a böjtre vonatkozó vallási előírásokat, ezek követését viszont Jézus nem követeli meg azoktól, akik hozzá csatlakoztak tanítványaként.

A vitatott kérdésre válaszolva Jézus egyértelmű utalást tesz arra, hogy a mózesi törvények időszaka lejárt, s az ő fellépésével új korszak kezdődött az emberiség történelmében, az üdvtörténetben. A régi törvények helyébe újak lépnek. A téma, tudniillik a törvények megtartása később is sokszor vissza fog térni. Jézus világossá teszi, hogy nem eltörölni vagy megszüntetni akarja ezeket a törvényeket, hanem tökéletessé tenni. A törvények ugyanis jók, hiszen Isten adta őket, s ezek szabályozták évszázadokon keresztül a választott nép kapcsolatát Istennel, valamint az emberi viszonyokat. Idővel azonban az eredeti isteni szándék háttérbe szorult, s elveszett a szeretet és az igazságosság. Új törvényével Jézus ezeket szeretné helyreállítani. Jézus új törvényének alapja a szeretet, amelyet Isten minden ember szívébe írt. A mi Urunk nem csupán szavaival tanít a szeretet mibenlétéről és fontosságáról, hanem a szeretet gyakorlása mintaképeként önmagát állítja elénk. A szeretet mércéje maga Jézus Krisztus. Azt kéri, hogy úgy szeressünk mindenkit, ahogyan ő szeret bennünket. Uram, add nekem a megújító Szentlelket, hogy új szívvel, igazi szeretettel szeresselek téged és embertársaimat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Teljes szívemből és szabad akaratomból felajánlom magam Neked! Kérlek, fogadj el és rendelkezz velem tetszésed szerint. Kérlek, Szentlélek! Keresztelj meg a tüzeddel és ki nem alvó parázsként maradj a szívemben, hogy buzgón és bátran hirdessem Jézus üdvösségre hívó evangéliumát.

Növekedés a szeretetben
Azt szokás mondani, hogy két ember ,,szereti egymást”, amikor összeházasodik. De az igazi hitnek inkább az a fogalmazás felel meg, hogy ,,egyre jobban fogják egymást önzetlenül szeretni”. A kérdés az, hogy hogyan.
Bővebben ……

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

Elmélkedés

Megszületik a hit

A mai evangélium Jézus első csodájáról számol be, amelyet Kána városában egy lakodalmi ünnepség során tett nyilvános működése kezdetén. Abban az időben a lakodalom egy hétig tartott, s bizony nem kis gondot jelenthetett a családoknak, hogy ennyi ideig enni- és innivalóról gondoskodjanak a vendégsereg számára. Könnyen előfordulhatott, hogy közben elfogyott a bor, ami azzal járt, hogy az ünneplést idő előtt abba kellett hagyni. A kánai fiatalok és családjuk számára is nagy szégyen lett volna, ha ilyen előfordul, s a történet szerint éppen ez a veszély fenyegetett. A problémát Mária veszi észre, s ő szól fiának, Jézusnak. A helyzet meglehetősen feszült, bizonyára a vendéglátók is tudtak már a gondról. A drámaiságot tovább fokozza, hogy Jézus látszólag visszautasítja édesanyja kérését, mintha nem az ő dolga volna a helyzet megoldása vagy nem szándékozna segíteni. Mária azonban tudja, hogy nem visszautasításról vagy a segítség megtagadásáról van szó. Ő hisz abban, hogy fia biztosan segíteni fog, ha eljön annak az ideje. Ebben bízva mondja azt a szolgáknak, hogy bármit is kér, tegyék meg. A csoda aztán annak eredményeként történik meg, hogy a szolgák megteszik, amire az Úr utasítja őket. Furcsának tarthatták, hogy vízzel kell megtölteni a kőkorsókat, nem is sejtették, hogy mi fog ebből kijönni, mégis megteszik, amit Jézus kér tőlük. Két dolgon érdemes mindezek kapcsán elgondolkoznunk. Hiszek-e abban, hogy segít nekem Jézus mindazon gondjaim megoldásában, amit elé tárok? Megteszek-e mindent, akár az először furcsának, érthetetlennek tűnő dolgokat is, amit Jézus kér tőlem? E hit és készség nélkül nincs csoda.

A víz borrá változtatásával Jézus megoldja a nehéz helyzetet és biztosítja, hogy tovább folytatódhasson a lakodalom, s ne szakadjon meg a vendégek öröme. Nem feltűnést akar kelteni ezzel, csak egyszerűen segíteni akar és a szégyentől menti meg az újonnan házasultakat. Cselekedetét természetesen az is motiválta, hogy édesanyja közbenjáró kérését teljesítse. Mindemellett Jézus csodájának legfőbb mozgatóereje az volt, hogy kinyilvánítsa isteni hatalmát, erejét, ahogyan ezt Szent János evangélista az elbeszélés egyik végkövetkeztetéseként megfogalmazza: „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét” (Jn 2,11).

Az evangélista egy másik tanulságot is levon, amely így szól: a csoda láttán „tanítványai hittek benne”(Jn 2,11). A gyógyító csodák esetén mindig megfigyelhetjük, hogy a Jézusban való hit, az ő isteni hatalmában való hit feltétele a csodának. A gyógyulni vágyó betegek vagy kísérőik minden esetben kifejezik Jézusba vetett hitüket. A csodáknak ugyanakkor van egy másik hatása is, tudniillik az, hogy akik azokat látják, hitre ébrednek, megszületik bennük a hit. Ébresszen bennem hitet Jézus isteni dicsőségének megtapasztalása és csodáinak látása!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni erődet az emberek előtt. Csodát tettél, csodával segítettél a nehéz helyzetben lévőkön. Közelségedet, csendes jelenlétedet csodák igazolják, de azok nélkül is érezhetjük azt, ha hit él a szívünkben. Édesanyád, Szűz Mária közbenjárásával fordulunk hozzád: Mutasd meg nekünk isteni dicsőségedet, hogy kövessünk téged, tanítványaid legyünk és higgyünk benned! Nem kérünk látványos csodát, mert elég nekünk, ha tudjuk, hogy köztünk vagy és segítségedre bármikor számíthatunk.

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17

Elmélkedés

Az apostolok meghívásairól szóló evangéliumi történetekben három elemre érdemes odafigyelnünk. Az első, hogy minden esetben Jézus a kezdeményező, ő szólítja meg az embereket és nem jelent akadályt érdemtelenségük. A második jelentős dolog az, hogy a kiválasztottak gyors döntést hoznak, nem tétováznak, nem késlekednek, hanem azonnal indulnak Jézus követésére. Harmadikként pedig azt láthatjuk, hogy életük a meghívásnak köszönhetően gyökeres fordulatot vesz. Ezt a gyökeres változást néhány esetben az szemlélteti, hogy a meghívott személy új nevet kap.

A mai napon Lévinek, a vámosnak a meghívásáról olvasunk, aki a Máté nevet kapja. A meghívás-történetekre jellemző három elemmel az ő esetében is találkozhatunk. Jézus korában a vámosok, a vámszedők a zsidók által megvetett emberek voltak, akik az idegen elnyomó hatalom, történetesen a rómaiak szolgálatában álltak és az általuk kivetett adó beszedésével foglalkoztak. Megvetettségüket az is fokozta, hogy köztudomásúan a saját zsebükre dolgoztak, azaz hasznukat növelendő több vámot kényszerítettek ki. Máté ráadásul a vámszedők vezetője is volt. Ezt a megvetett, mindenki által utált és bűnösnek tartott személyt hívja meg Jézus, hogy tanítványa legyen. Ő azonnal indul. Felszámolja korábbi életét, felhagy jól jövedelmező foglalkozásával és Jézus tanítványa lesz. Azonnal megértette, hogy a meghívás nem teszi lehetővé számára, hogy korábbi szégyenteljes foglalkozását, bűnös életét folytassa.

Isten minden embernek felajánlja kegyelmét. A bűnösöknek is felajánlja a megtérés lehetőségét. Ha Isten meghív, el kell indulnom egy új úton, és fel kell hagynom mindazzal, ami korábbi bűnös életemet jellemezte.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusnak Szent Anyja! Te, aki az alázatosságban és a nagylelkűségben „az Úr szolgálóleánya” voltál, add a te készségedet, amikor Istent és a világ üdvösségét szolgáljuk.
Nyisd meg szívünket Isten országa és a minden teremtménynek szóló evangelizáció mérhetetlen távlataira. Boldog II. János Pál pápa