Battaplébánia

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

Árpád-házi Szent Margit ünnepén Jézusnak azt a példabeszédét olvassuk az evangéliumban, amely a lakodalomra várakozó tíz szűzről szól. A példázat szerint öten nagyon előrelátóan tartalék olajat is vittek lámpásaikhoz, a másik öt azonban megfeledkezett erről. A vőlegény késése miatt a tartalék olajjal rendelkezők jutottak csak be az ünnepségre, a többiek lemaradtak, mert olaj vásárlásával töltötték idejüket.

A példázat a bevezető szavak szerint a mennyek országáról és annak eljövetelére való várakozásról szól. Emiatt helytelenül értelmeznénk, ha úgy gondolnánk, hogy önzőek és irigyek voltak azok, akik nem adtak olajukból a többieknek. A hagyományos magyarázat szerint ugyanis az olaj az emberi jócselekedeteket jelképezi, amelyek biztosítják az emberek számára az üdvösséget. Mások jócselekedeteivel dicsekedve nem juthat senki az üdvösségre, illetve ezek a jócselekedetek nem tulajdoníthatók el senkitől. A földi élet során mindenkinek elegendő ideje van ahhoz, hogy gondoskodjon a mennybe jutásról. Az üdvösség elnyeréséért való állandó fáradozás mindenkinek kötelessége és mindenkinek személyes felelőssége.

A szentek, s köztük a ma ünnepelt Szent Margit, abban példaképek számunkra, hogy soha nem tévesztették szemük elől az emberi élet végső célját, s állandóan arra törekedtek, hogy az örök életre jussanak. Legyen bennünk keresztény bölcsesség és gyakorlatias okosság! Gondoljunk mindig cselekedeteink és mulasztásaink következményére! Szent Margit számára a földi királyságnál fontosabb volt, hogy Isten országába jusson. Teljesítem-e földi hazám felé kötelességemet és megteszek-e mindent azért, hogy Isten országába jussak?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell! Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya!

A gyermekekAz úgynevezett modern világban a házasság legvitatottabb kérdése a házasság termékenysége és a gyermekek fölnevelése. A katolikus családban ez nem csupán a fizikai, vagyis természetes életátadást és gondozást jelenti, hanem magába foglalja…

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés

A leprás beteg meggyógyításának történetét már olvastuk Szent Lukács evangéliumából a múlt héten, ma pedig a Márk szerinti változatot olvassuk a liturgikus rend szerint. A leprás bizonyára már hallott arról, hogy Jézus korábban másokkal milyen csodákat tett. Most az ő számára is elérkezett a lehetőség. Ha másokkal csodát tett, miért ne gyógyítaná meg őt is Jézus. Kérésével kifejezi hitét, hogy Jézus rendelkezik azzal az erővel, ami képes megszüntetni betegségét. „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem” (Mk 1,40) – mondja Jézusnak. Igen, hiszek abban, hogy meg tudsz gyógyítani. Ezt a hitet jutalmazza meg Jézus a csodával, a gyógyulással.

Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben akkor érdemes Isten segítségéért imádkoznunk, ha valóban hiszünk abban, hogy ő képes rajtunk segíteni. Isten szavának és cselekedeteinek ereje van, amely képes megváltoztatni egy ember életét. Sokszor tapasztalhatjuk környezetünkben, hogy valakinek mennyire átalakul az élete, amikor megérinti őt egy komolyabb betegség. A korábbi életvitele teljesen megváltozik, és a környezetében élők is kénytelenek hozzászokni ehhez. Sokan ilyenkor jobban Isten felé fordulnak, mert úgy érzik, hogy egyedül ő segíthet. Mások sajnos még jobban elfordulnak Istentől, őt hibáztatják betegségükért.

A betegség a hit próbatétele. Egyeseket közelebb visz Istenhez, másokat eltávolít tőle. A hit nem azt jelenti, hogy választ kapunk a betegség és a szenvedés okára. Ez talán mindig Isten titka marad. A hit azt jelenti, hogy a betegséget és a szenvedést is elfogadjuk Istentől. Istenem, segíts hinnem abban, hogy a szenvedő Krisztus él minden szenvedő betegben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, s nem úgy, ahogy én tenném. Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az örök életben.

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés

Három rövid rész kapcsolódik össze a mai evangéliumban: Péter anyósának meggyógyítása, újabb betegek érkeznek Jézushoz, akiket meggyógyít és Jézus imádkozik, majd tovább indul. A három részt azt kapcsolja össze, hogy az események mintegy 24 órán belül történnek, azaz Jézus egy napját írják le.

Az első jelenetben tanítását követően Jézus betér Péter házába, ahol meggyógyítja az ő anyósát. Az evangélista nem részletezi a csodát, hanem annak eredményességét hangsúlyozva megjegyzi, hogy a gyógyult szolgált nekik. Amennyire gyorsan történik meg a csoda, olyan hamar fejezi ki a meggyógyult személy szolgálatkészségét.

A következő jelenetben már estefelé jár az idő, amikor betegeket hoznak Jézushoz. Az evangélista így hangsúlyozza ki a jelenlévők nagy számát: „Az egész város ott szorongott az ajtó előtt” (Mk 1,33). A keleti kifejezésmódra jellemző túlzó kijelentés arra utal, hogy valóban rengetegen jöhettek Jézushoz, amit a következő részben az erősít meg, hogy mindenki őt keresi. Az emberekből kiűzött gonosz lelkeket Jézus azért nem engedi megszólalni, nehogy felfedjék istenségét.

A harmadik rész Jézus csendes imájával kezdődik. Nincsenek vele emberek, félrehúzódik, hogy a nyüzsgéstől távol egyedül lehessen az Atyával. Az evangéliumokban számos esetben találkozunk ezzel. Mindennapi tevékenységei, a tanítás és a gyógyítások között is van ideje a mi Urunknak az imára. Bár mindenki őt keresi, Jézus tovább indul. Vándorútja során általában nem tartózkodik egy helyen sokáig, hanem megy, fáradhatatlanul járja a városokat és falvakat, hogy mindenütt tanítson és gyógyítson, mert ezt bízta rá az Atya.
Észreveszem-e, amikor betér hozzám? Van-e időm az imádságra? Van-e időm az Istennel való csendes együttlétre?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés

Nyilvános működésének esztendei során legfőbb küldetésének Jézus az emberek tanítását tartotta. Ezzel bízta meg őt az Atya, hirdetnie kell az Isten országáról és annak eljöveteléről szóló örömhírt. Tanításának az adott különleges erőt, hogy ő maga volt az Atya kimondott szava, a megtestesült Ige. Kijelentette, hogy semmit sem önmagától mond, hanem csak azt hirdeti, amit az Atyától hall, s amit az Atya bíz rá. Tanítását hallgatva az emberek jogosan állították, hogy hatalommal tanít. Jézus szavait csodák erősítik meg, azaz kimondott szava olyan rendkívüli dolgokat eredményez, amelyre az emberi szó nem képes.

A mai evangéliumban egy tisztátalan lélek által megszállt emberről olvasunk. Úgy is mondhatjuk, hogy megszállta az ördög, a gonosz. Jézus szavával parancsol: „Hallgass el, és menj ki belőle!” (Mk 1,25), és a gonosz engedelmeskedik e szónak, e parancsnak. Elhagyja a megszállott embert. Jézus szava szabadítást jelent az ember számára, megszabadul a gonosz befolyásától. Ettől kezdve életét az igazság szava, Isten szava irányítja.

Jézus szavának az emberi életet átalakító, gyökeresen megváltoztató ereje van. Engedem-e hogy hatással legyen rám? Engedem-e hogy Krisztus szava megszabadítson mindattól, ami a múlthoz köt, s a mélybe húz? Engedem-e, hogy szava útnak indítson az üdvösség felé? Engedelmeskedem-e Jézus szavának?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket. Irgalmad nélkül elvesznénk és elveszítenénk legnagyobb ajándékodat, az örök életet. Ölelj magadhoz minket irgalmas szereteteddel!

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés

Jézus azzal kezdi meg nyilvános működését, hogy közösséget hoz létre, tanítványokat gyűjt maga köré. Egyáltalán nem korai ez még, hiszen ahol elhangzik az ő tanítása ott nyomban közösség kezd formálódni, amelynek középpontjában természetesen az ő személye áll. Két testvérpárt hív meg először, Pétert és Andrást, valamint Jakabot és János. A meghívás kissé furcsának tűnhetett a megszólítottak számára, akik aligha értették teljesen, hogy mire is hívja őket a vándortanító, amikor emberhalászatról beszél. A halászathoz értettek, ez volt a mesterségük, ezzel a munkával biztosították családjuk megélhetését. Minden nap ezzel foglalkoztak, tehát jól ismerhették mesterségük fogásait. De mit jelenthet az emberhalászat? Ezt is hálóval kell végezni? Ehhez is kell egy jó bárka?

Nem tudhatták, hogy mit jelent az emberhalászat, mégis olyan erővel ragadja meg őket Jézus hívása, hogy nem ellenkeznek, hanem azonnal indulnak. Indulásuknál fontos az elhagyás, mindannak hátrahagyása, ami korábbi életüket jelentette. Mert akit az emberhalászatra hívnak, s arra vállalkozik, annak mindent el kell hagynia, s így kell Jézushoz csatlakoznia. A kiválasztottakat új mesterségükre Jézus tanítja meg. Ennek lényege az örömhír továbbadása, tanúságtétel mindarról, amit Jézustól hallottak, s mellette tanítványként átéltek. Az emberhalászat azt jelentette az apostolok számára, hogy tanúságtételükkel hitet ébresztenek az emberekben.

Elérkezett az idő, hogy mi keresztények abbahagyjuk régi életünk „hálóinak mosását,” és vállalkozzunk egy új életformára, az emberhalászatra. Mindannyiunkat erre hív az Úr.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.

Den ungarske OL-vinneren Daniel Gyurtas var til stede på Idrettsgallaen lørdag kveld for å hedre sin venn Alexander Dale Oen som gikk bort i sommer. Norges store svømmehåp, 26 år gamle Alexander Dale Oen, døde brått under en treningssamling i USA i april i fjor. I kveld ble han hedret av et samlet idrettsnorge. Men […]

Powerful Nick Vujicic Music Video Something More from nickvtv on GodTube.

Together We Can Change The World from nickvtv on GodTube.