Battaplébánia

Lev Tolsztoj híres regényéből készült ez a gyönyörű és megrázó film, a keresztény alkotások gyöngyszeme.

2014. január 19. és 26. között rendezik meg a Krisztus-hívők egységéért tartott ökumenikus imahetet. Az imahét országos megnyitó istentiszteletére Budapesten, a Kálvin téri református templomban kerül sor január 19-én, vasárnap 18 órakor. Az istentiszteleten igét hirdet Erdő Péter bíboros, prímás, érsek és Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök. A liturgiai szolgálatban részt vesz Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke és a hagyományokhoz híven a MEÖT tagegyházainak vezetői.

Január 13. hétfő: Szent Hiláriusz (Vidor) püspök és egyháztanító 18:00: Szent István Templom Január 14. kedd: Köznap 08:00: Mécsest gyújtó adakozók szándékára     Sz László Templom 18:00: Szent István Templom Január 15. szerda: Remete Szent Pál 18:00:  Igeliturgia Szent István Templom Január 16. csütörtök: Köznap 18:00: +Tóth Andor lelki üdvéért Szent István Templom Január 17. péntek: Szent Antal […]

A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés

A következő napokban Jézus nyilvános működését tárják elénk az evangéliumi szakaszok. Amikor elkezdi hirdetni az Isten országáról szóló örömhírt, azonnal tanítványokat gyűjt maga köré és közösséget hoz létre. Ahol Jézus megjelenik, s ahol elhangzik tanítása, ott rögtön közösség formálódik, melynek középpontja Jézus személye. Ő élteti e közösségeket s azok minden tagját.

Abban az időben a zsidóknál az volt a szokás, hogy a tanítvány keresett magának egy mestert, egy kiváló tanítót, akihez csatlakozott, s akitől tanulni akart. Jézus esetében ez éppen fordítva történt. Ő választott magának olyan személyeket, akikről úgy gondolta, hogy jó tanítványai lehetnek: először két testvérpárt, Pétert és Andrást, valamint Jakabot és Jánost. Meghívásuknál észrevesszük, hogy nem hagy nekik gondolkodási időt. E halászok nem mérlegelnek, nem kérdeznek jövőbeli feladataikkal kapcsolatban semmit, hanem azonnal döntést hoznak. Jézus meghívó, megszólító szavának oly ereje van, ami azonnali követésre indítja őket.

Miként egykor meghívta az Úr a halászokat, ugyanúgy ma is hív embereket, akiket új feladattal szeretne megbízni. Ha meghalljuk hozzánk szóló szavát, ne késlekedjünk, hanem örömmel csatlakozzunk hozzá, s mi magunk is vigyük hozzá azokat, akik az igazságot keresik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hálás szívvel köszönöm meg azt a kegyelmet, amit a keresztségben kaptam. Segíts engem életem folyamán, mindig az Atya kedves gyermeke maradjak. Lakjék bennem a Szentlélek, ő irányítsa cselekedeteimet és indítson tanúságtételre. Tisztíts meg engem a bűnbánat szentségében, hogy a lelki újjászületés pillanatában újra és újra átérezzem, hogy a mennyei Atya szeretett gyermeke vagyok.

Ne felejtsük el életáldozatát azoknak, akik nemcsak parancsot teljesítettek, hanem egy országot és egy nemzetet akartak védeni.

Abigail Smith hivatásos fotós volt, akinél 2012-ben a rák egyik ritka fajtáját diagnosztizálták. 2012. decemberében kiderült, hogy a rák a tüdejébe is átterjedt és orvosilag már semmit nem lehet tenni a megállítására. Abby 2013. december 7-én halt meg és ezt a videóüzenetet hagyta nekünk. (A felvétel 2013. novemberében készült.)

Forrás

Gyakori kritika a hívőkkel szemben, hogy jó, a Krisztus-sztori rendben van, Istenben is tudok hinni, de az egyházi szóban nem. Az efféle autodeista hozzáállás eredménye nemcsak egyházszakadás, mint azt láttuk a történelemben, hanem egyféle lelki szárazság is: mondom, hogy hiszem az Istent, de mivel nem tudom, Ő pontosan mit kér, mivel fejezhetem ki a szeretetem, ez csupán néhány szó, egy mankó az élethez, de nem életelv.

Fabrizio De Michino fiatal nápolyi pap 2014. január elsején halt meg. Harmincegy éves volt, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Ferenc pápának írott levelében hálát ad a pápa szolgálatáért, felajánlja szenvedését az Egyháznak, és elmondja: imáiban elsősorban nem gyógyulást kér, hanem hogy örömmel és erőteljesen tanúskodhasson az Úr szeretetéről. A levél szövegének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
Mt 3,13-17

Elmélkedés

A hit elfogadása

A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Mivel csupán néhány nappal vagyunk Jézus születésének karácsonyi ünnepe után, s mivel napjainkban általában születésük után rövid idővel szokták a gyermekeket megkeresztelni, sokan gondolják azt, hogy Jézust is kisded korában keresztelték meg. El kell oszlatnunk ezt a tévedést, hiszen a mi Urunk mintegy harminc esztendős lehetett, amikor megkeresztelkedett, tehát már felnőtt volt, s ezzel az eseménnyel kezdte meg nyilvános működését a nép körében.

Máté evangélista meglehetősen tömören, a lényegre összpontosítva írja le az eseményt. Elbeszéléséből megtudjuk, hogy Jézus elment Keresztelő Jánoshoz, aki a Jordán folyóban keresztelt. János értetlenül fogadja az Úr szándékát, de megkereszteli őt. Ekkor történik, hogy a megnyíló égből a Szentlélek ereszkedik Jézusra és a mennyei Atya kinyilvánítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia.

Az ünnep alkalmat ad arra, hogy a keresztség szentségéről és annak jelentőségéről elmélkedjünk. Az elmúlt nyáron egy család hívott meg látogatóba. Beszélgetésünk során szóba került, hogy a két nagyobb gyermeket a mi templomunkban keresztelték meg, s mennyire emlékezetes volt a család számára. Eközben a harmadik gyermek, a legkisebb kissé kedvetlenné vált, s ennek oka hamar kiderült. Bár már közel 10 esztendős, ő nincs megkeresztelve. Nem a szülők szándékos vagy vétkes mulasztásáról volt szó ez esetben, csupán arról, hogy sok tragédia érte a családot, a három gyermek édesapja egy váratlan tüdőembólia következtében fiatalon meghalt, s valahogy elmaradt a keresztelés. Ismervén a család vallásosságát rögtön felvetettem, hogy ha a kislány kéri, kereszteljük meg őt. Ebben a pillanatban mintha kicserélték volna, olyan öröm sugárzott róla, amit ritkán látunk. A testvérei és a többi családtag is azonnal lelkesedni kezdett. Örömük csak akkor volt nagyobb, amikor kis idő múlva, a vasárnapi szentmise keretében megtörtént a keresztelés. Sugárzó arccal tett hitvallást, s amikor fejére öntöttem a vizet én magam is éreztem a kegyelmet, hogy a jó Isten valóban gyermekévé fogadja őt, s azt is, hogy a mennyből édesapja ránk mosolyog. Emlékszem, nyáridő lévén sok kiránduló és szabadságát éppen ott töltő ember vett részt a helyiek mellett a szentmisén és mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a hitvallást. Senki nem bosszankodott, hogy pár perccel hosszabb volt a szentmise, hanem valóban a hit ünnepe volt mindenki számára a Hit évében.

Tudatosan említem a közösség részvételét. A húsvéti vigília szertartás keretében kiszolgáltatott keresztségen kívül más alkalmakkor a plébánia hívei ritkán vesznek részt keresztelésen, mert általában családi körben történik a szertartás, esetleg több gyermek keresztelése esetén több család részvételével. A keresztség szűk családi körben történő kiszolgáltatása miatt háttérbe szorul az a több évszázados hagyomány, amely szerint a keresztség alkalmával a hívő közösség tagjává fogadja az újonnan megkereszteltet. Ne feledkezzünk el arról, hogy a hitvallás hordozója és átadója az Egyház közössége, ezt fogadja el a keresztelendő személy, amikor megvallja hitét. Jó volna minél több esetben visszatérni ehhez a gyakorlathoz, amelynek jelképes szerepe van. Azért is hasznos volna ez, mert minden ilyen esemény, azaz a keresztségben a hit elfogadása, magát a közösséget is megerősíti hitében azáltal, hogy az ilyen alkalmakkor megtapasztalják a közösség növekedését, gyarapodását. Ugyanakkor a közösség tagjaiban tudatosul, hogy nekik is segíteniük kell a megkeresztelt személyt a hit útján való haladásban úgy, hogy keresztény életükkel példát mutatnak számára a későbbiekben. A személyes hit és a közösség hite így kapcsolódik össze, mert mindannyian egy Atyának lettünk a gyermekei.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Isten Fia, Jézus Krisztus, akihez hasonlóvá válunk a keresztség által! Te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre! Szentlélek Isten! Te megszenteled minden megkeresztelt ember életét. Adj erőt, hogy hitünket megtartsuk és megvalljuk! Segíts minket, hogy a hit útján haladjunk!