Battaplébánia

2013. január 20-27.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=519671318064103&set=a.465284036836165.105573.449228978441671&type=1&theater Keresztényüldözés – Észak-Korea vezeti a feketelistát, utána következnek a szélsőséges iszlám államokManapság mintegy százmillió keresztényt üldöznek a világban, és naponta 270 ember hal meg a hite miatt. A sztálinista Észak-Koreában üldözik a legádázabb módon a keresztényeket, de az ázsiai országot szorosan követi a szélsőséges iszlám ideológiát államvallássá tévő Szaúd-Arábia, Afganisztán, Irak és Szomália. A […]

Növekedés a szeretetben
Azt szokás mondani, hogy két ember ,,szereti egymást”, amikor összeházasodik. De az igazi hitnek inkább az a fogalmazás felel meg, hogy ,,egyre jobban fogják egymást önzetlenül szeretni”. A kérdés az, hogy hogyan.
Bővebben ……

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

Elmélkedés

Megszületik a hit

A mai evangélium Jézus első csodájáról számol be, amelyet Kána városában egy lakodalmi ünnepség során tett nyilvános működése kezdetén. Abban az időben a lakodalom egy hétig tartott, s bizony nem kis gondot jelenthetett a családoknak, hogy ennyi ideig enni- és innivalóról gondoskodjanak a vendégsereg számára. Könnyen előfordulhatott, hogy közben elfogyott a bor, ami azzal járt, hogy az ünneplést idő előtt abba kellett hagyni. A kánai fiatalok és családjuk számára is nagy szégyen lett volna, ha ilyen előfordul, s a történet szerint éppen ez a veszély fenyegetett. A problémát Mária veszi észre, s ő szól fiának, Jézusnak. A helyzet meglehetősen feszült, bizonyára a vendéglátók is tudtak már a gondról. A drámaiságot tovább fokozza, hogy Jézus látszólag visszautasítja édesanyja kérését, mintha nem az ő dolga volna a helyzet megoldása vagy nem szándékozna segíteni. Mária azonban tudja, hogy nem visszautasításról vagy a segítség megtagadásáról van szó. Ő hisz abban, hogy fia biztosan segíteni fog, ha eljön annak az ideje. Ebben bízva mondja azt a szolgáknak, hogy bármit is kér, tegyék meg. A csoda aztán annak eredményeként történik meg, hogy a szolgák megteszik, amire az Úr utasítja őket. Furcsának tarthatták, hogy vízzel kell megtölteni a kőkorsókat, nem is sejtették, hogy mi fog ebből kijönni, mégis megteszik, amit Jézus kér tőlük. Két dolgon érdemes mindezek kapcsán elgondolkoznunk. Hiszek-e abban, hogy segít nekem Jézus mindazon gondjaim megoldásában, amit elé tárok? Megteszek-e mindent, akár az először furcsának, érthetetlennek tűnő dolgokat is, amit Jézus kér tőlem? E hit és készség nélkül nincs csoda.

A víz borrá változtatásával Jézus megoldja a nehéz helyzetet és biztosítja, hogy tovább folytatódhasson a lakodalom, s ne szakadjon meg a vendégek öröme. Nem feltűnést akar kelteni ezzel, csak egyszerűen segíteni akar és a szégyentől menti meg az újonnan házasultakat. Cselekedetét természetesen az is motiválta, hogy édesanyja közbenjáró kérését teljesítse. Mindemellett Jézus csodájának legfőbb mozgatóereje az volt, hogy kinyilvánítsa isteni hatalmát, erejét, ahogyan ezt Szent János evangélista az elbeszélés egyik végkövetkeztetéseként megfogalmazza: „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét” (Jn 2,11).

Az evangélista egy másik tanulságot is levon, amely így szól: a csoda láttán „tanítványai hittek benne”(Jn 2,11). A gyógyító csodák esetén mindig megfigyelhetjük, hogy a Jézusban való hit, az ő isteni hatalmában való hit feltétele a csodának. A gyógyulni vágyó betegek vagy kísérőik minden esetben kifejezik Jézusba vetett hitüket. A csodáknak ugyanakkor van egy másik hatása is, tudniillik az, hogy akik azokat látják, hitre ébrednek, megszületik bennük a hit. Ébresszen bennem hitet Jézus isteni dicsőségének megtapasztalása és csodáinak látása!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni erődet az emberek előtt. Csodát tettél, csodával segítettél a nehéz helyzetben lévőkön. Közelségedet, csendes jelenlétedet csodák igazolják, de azok nélkül is érezhetjük azt, ha hit él a szívünkben. Édesanyád, Szűz Mária közbenjárásával fordulunk hozzád: Mutasd meg nekünk isteni dicsőségedet, hogy kövessünk téged, tanítványaid legyünk és higgyünk benned! Nem kérünk látványos csodát, mert elég nekünk, ha tudjuk, hogy köztünk vagy és segítségedre bármikor számíthatunk.

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17

Elmélkedés

Az apostolok meghívásairól szóló evangéliumi történetekben három elemre érdemes odafigyelnünk. Az első, hogy minden esetben Jézus a kezdeményező, ő szólítja meg az embereket és nem jelent akadályt érdemtelenségük. A második jelentős dolog az, hogy a kiválasztottak gyors döntést hoznak, nem tétováznak, nem késlekednek, hanem azonnal indulnak Jézus követésére. Harmadikként pedig azt láthatjuk, hogy életük a meghívásnak köszönhetően gyökeres fordulatot vesz. Ezt a gyökeres változást néhány esetben az szemlélteti, hogy a meghívott személy új nevet kap.

A mai napon Lévinek, a vámosnak a meghívásáról olvasunk, aki a Máté nevet kapja. A meghívás-történetekre jellemző három elemmel az ő esetében is találkozhatunk. Jézus korában a vámosok, a vámszedők a zsidók által megvetett emberek voltak, akik az idegen elnyomó hatalom, történetesen a rómaiak szolgálatában álltak és az általuk kivetett adó beszedésével foglalkoztak. Megvetettségüket az is fokozta, hogy köztudomásúan a saját zsebükre dolgoztak, azaz hasznukat növelendő több vámot kényszerítettek ki. Máté ráadásul a vámszedők vezetője is volt. Ezt a megvetett, mindenki által utált és bűnösnek tartott személyt hívja meg Jézus, hogy tanítványa legyen. Ő azonnal indul. Felszámolja korábbi életét, felhagy jól jövedelmező foglalkozásával és Jézus tanítványa lesz. Azonnal megértette, hogy a meghívás nem teszi lehetővé számára, hogy korábbi szégyenteljes foglalkozását, bűnös életét folytassa.

Isten minden embernek felajánlja kegyelmét. A bűnösöknek is felajánlja a megtérés lehetőségét. Ha Isten meghív, el kell indulnom egy új úton, és fel kell hagynom mindazzal, ami korábbi bűnös életemet jellemezte.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusnak Szent Anyja! Te, aki az alázatosságban és a nagylelkűségben „az Úr szolgálóleánya” voltál, add a te készségedet, amikor Istent és a világ üdvösségét szolgáljuk.
Nyisd meg szívünket Isten országa és a minden teremtménynek szóló evangelizáció mérhetetlen távlataira. Boldog II. János Pál pápa

A 2013-as év az iskola 20 éves jubileumi éve.

A 2013-as év jubileumi éve is lesz az iskolának.

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

Árpád-házi Szent Margit ünnepén Jézusnak azt a példabeszédét olvassuk az evangéliumban, amely a lakodalomra várakozó tíz szűzről szól. A példázat szerint öten nagyon előrelátóan tartalék olajat is vittek lámpásaikhoz, a másik öt azonban megfeledkezett erről. A vőlegény késése miatt a tartalék olajjal rendelkezők jutottak csak be az ünnepségre, a többiek lemaradtak, mert olaj vásárlásával töltötték idejüket.

A példázat a bevezető szavak szerint a mennyek országáról és annak eljövetelére való várakozásról szól. Emiatt helytelenül értelmeznénk, ha úgy gondolnánk, hogy önzőek és irigyek voltak azok, akik nem adtak olajukból a többieknek. A hagyományos magyarázat szerint ugyanis az olaj az emberi jócselekedeteket jelképezi, amelyek biztosítják az emberek számára az üdvösséget. Mások jócselekedeteivel dicsekedve nem juthat senki az üdvösségre, illetve ezek a jócselekedetek nem tulajdoníthatók el senkitől. A földi élet során mindenkinek elegendő ideje van ahhoz, hogy gondoskodjon a mennybe jutásról. Az üdvösség elnyeréséért való állandó fáradozás mindenkinek kötelessége és mindenkinek személyes felelőssége.

A szentek, s köztük a ma ünnepelt Szent Margit, abban példaképek számunkra, hogy soha nem tévesztették szemük elől az emberi élet végső célját, s állandóan arra törekedtek, hogy az örök életre jussanak. Legyen bennünk keresztény bölcsesség és gyakorlatias okosság! Gondoljunk mindig cselekedeteink és mulasztásaink következményére! Szent Margit számára a földi királyságnál fontosabb volt, hogy Isten országába jusson. Teljesítem-e földi hazám felé kötelességemet és megteszek-e mindent azért, hogy Isten országába jussak?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell! Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya!